Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)
A kuruc háborúk
A KURUC HÁBORÚK Buda 1686-ban szabadult a töröktől. A háború azonban tovább folyt. 1699-ig nem szűnt meg a hadak járása és az időnként visszatérő pestis megakasztották az iker-város talpraállását. Az első lépés a felemelkedéshez az 1703-ban kiadott diploma, mely visszaadta Pestnek és Budának szabad királyi város rangját. Ugyanebben az évben kezdődött Rákóczi kuruc-szabadságharca. Ez megint évekre elvágta a városokat az ország javarészétől. A környék állandó portyázás, csatározás színhelye volt, de a kurucságnak nem sikerült a két várost megnyernie. A polgárok — a német helyőrség árnyékában — idegenül, ellenségesen álltak a kurucokkal szemben. A kurucok nem kisebb ellenszenvvel viseltettek az idegen eredetű lakossággal szemben; ezt tükrözi az „Erdélyi hajdútánc” csúfondáros felkiáltása is : „Gyászolj Buda” t. i. amiért német kézen van.1'1 Pedig a kuruckori magyar költő 1706-ban még reménykedve sóhajtott fel „A magyar váro- sokrul” szólva: Pest és Buda közt a Duna már egyszer elégett De az isten eloltani küldött segítséget, Kiért szegény magyaroknak ád jó reménységet, Hogy még Buda lát valaha királyi fölséget.2 Ennek az időszaknak állít emléket Dalnoki Veres Gerzson, aki 1722-ben emlékezett vissza az 1708—1709. évek táborozására. Erdélyből a Felvidékre vonult huszárezrede, onnan küldték gabona- és takarmányszerzés céljából az Alföldre. így nyargalásztak Pest körül: Későn megindultunk, le Pest elejére. Hadok elszéljednek, mi megyünk Dömsödre. Elébb szállattunk volt hálni Gödöllőre, Hideg tél az üdő, vigyázok fülömre. (142. szakasz) Egy faluhoz száliánk Pestnek ellenébe; Mit lóháton vittünk, abból eszünk estve. (174. szakasz) Majd Pestről délre megszorították őket a Budáról küldött német katonák: Ott megszaparadnak, Budáról lejönnek, Simontornya, Földvár felöl felsietnek, De kettőnél többet bennünk el nem ejthetnek, Mink is lőttünk, hidd el, de ők is lőttének. (179. szakasz) Ia Thaly: Adalékok a Thököly és Rákóczi kor irodalomtörténetéhez 1872. II. k. p. 95. 2 Id. m. II. p. 133 — 141. — A Habsburg uralkodók idejében a kuruc költő nemzeti király udvarát kívánja Budán — állandóan ismétlődő motívum a későbbi költészetben. 7
