Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)

A kuruc háborúk

Ha Pestre nem is jutottak be a kurucok, Csepelen mégis jártak, legalább is a Csepel-szigeti községekben:

Ráczkövü nevű hely Duna szigetében Hat örög falukkal vadnok ott rendiben,

Általmentem oda, voltam mindenikben,

Labonc, kuruc selegvárdák voltak ebben3

(186. szakasz)

1711 után a nemességbehódolt a dinasztiának, az egyre nehezebb életű parasztságban azonban kuruc hagyományok élnek, regényes elképzelésekkel táplált szabadságvágya az ún. késői kuruc- mozgalmakban robbant ki.4 Az 1735-i, Péró nevéhez fűződő mozgalom gyászos végének emléke Budához fűződik. A levert felkelés százhatvankilenc foglyát, köztük vezetőiket, Budára irányították. Mátyás király hajdani fényes Buda várából csak a Csonkatorony maradt meg középkori rendeltetésében a 18. századig: borzalmas börtön volt. Ide zárták a Péró felkelés rabjait is, miképpen névtelen egyikük megénekelte a ,,Rebellisek éneke” című siralmában:

Veszedelmek után csakhamar rabságba Estek, oláhoktól hordattak Váradra,

Tizenkét hét múlva Váradról Budára,

Hurcolták naponkint az examinára. ..

Ott számos időket rabságban töltöttek,

Százhatvankilencen vasokat viseltek,

Kit budai várban alá s fel kisértek,

A muskatirosok keményen őriztek.

A Csonka toronyban volt helyem több rabokkal Mely körülvitetett erős kőfalakkal,

Melyben minden napon ültem nagy bánattal,

Várván szabadulást erős óhajtással...5 6

Ebből az énekből egy hosszabb és egy rövidebb változatú, helyenként balladás előadású elbeszélő költemény készült: Péró veszedelme, — a per befejezése után 1736-ban. A bíróságról és a kínvallatásról, majd Péró haláláról szól:

A tizenkét hétnek eltelik sok napja,

A pápista urak felgyűltek Budára,

Nevezettel mondván: törvényvizsgálásra,

Németbeli kamrák számtalan bírája...

Kiért pedig Pérót hirtelen megfogják,

Budai hóhérnak kezébe ajánlják.®

Mint Alszeghy Zsolt kimutatta, e költemény lemásolójától származik a végére toldott két szakasz, ezek nyilván a költemény utolsó legbővebb változatánál is újabb keletűek, mert utalnak arra, hogy a felkelés kisebb elitéltjei sáncmunkát végeztek Budán:

Aki ez éneket többé nem hallotta,

Mégis az éneklőt üresen bocsátja:

Kivánom istentől, jusson uraságra —

Vig Buda várában talyiga-tolásra.7

3 Thaly id. m. II. p. 332-372.

4 Hadrovics-Wellmann: Parasztmozgalmak a 18. században 1951. p. 13 — 51.

5 Kozocsa Sándor közi. az írod. tört. Közi. 1929. p. 470 — 472.

6 Thaly id. m. II. p. 423 — 432.

7 Alszeghy Zsolt: Irt-e verset Tokody Márton. írod. tört. 1936. p. 140 — 142.

8