Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)
A kuruc háborúk
Ha Pestre nem is jutottak be a kurucok, Csepelen mégis jártak, legalább is a Csepel-szigeti községekben: Ráczkövü nevű hely Duna szigetében Hat örög falukkal vadnok ott rendiben, Általmentem oda, voltam mindenikben, Labonc, kuruc selegvárdák voltak ebben3 (186. szakasz) 1711 után a nemességbehódolt a dinasztiának, az egyre nehezebb életű parasztságban azonban kuruc hagyományok élnek, regényes elképzelésekkel táplált szabadságvágya az ún. késői kuruc- mozgalmakban robbant ki.4 Az 1735-i, Péró nevéhez fűződő mozgalom gyászos végének emléke Budához fűződik. A levert felkelés százhatvankilenc foglyát, köztük vezetőiket, Budára irányították. Mátyás király hajdani fényes Buda várából csak a Csonkatorony maradt meg középkori rendeltetésében a 18. századig: borzalmas börtön volt. Ide zárták a Péró felkelés rabjait is, miképpen névtelen egyikük megénekelte a ,,Rebellisek éneke” című siralmában: Veszedelmek után csakhamar rabságba Estek, oláhoktól hordattak Váradra, Tizenkét hét múlva Váradról Budára, Hurcolták naponkint az examinára. .. Ott számos időket rabságban töltöttek, Százhatvankilencen vasokat viseltek, Kit budai várban alá s fel kisértek, A muskatirosok keményen őriztek. A Csonka toronyban volt helyem több rabokkal Mely körülvitetett erős kőfalakkal, Melyben minden napon ültem nagy bánattal, Várván szabadulást erős óhajtással...5 6 Ebből az énekből egy hosszabb és egy rövidebb változatú, helyenként balladás előadású elbeszélő költemény készült: Péró veszedelme, — a per befejezése után 1736-ban. A bíróságról és a kínvallatásról, majd Péró haláláról szól: A tizenkét hétnek eltelik sok napja, A pápista urak felgyűltek Budára, Nevezettel mondván: törvényvizsgálásra, Németbeli kamrák számtalan bírája... Kiért pedig Pérót hirtelen megfogják, Budai hóhérnak kezébe ajánlják.® Mint Alszeghy Zsolt kimutatta, e költemény lemásolójától származik a végére toldott két szakasz, ezek nyilván a költemény utolsó legbővebb változatánál is újabb keletűek, mert utalnak arra, hogy a felkelés kisebb elitéltjei sáncmunkát végeztek Budán: Aki ez éneket többé nem hallotta, Mégis az éneklőt üresen bocsátja: Kivánom istentől, jusson uraságra — Vig Buda várában talyiga-tolásra.7 3 Thaly id. m. II. p. 332-372. 4 Hadrovics-Wellmann: Parasztmozgalmak a 18. században 1951. p. 13 — 51. 5 Kozocsa Sándor közi. az írod. tört. Közi. 1929. p. 470 — 472. 6 Thaly id. m. II. p. 423 — 432. 7 Alszeghy Zsolt: Irt-e verset Tokody Márton. írod. tört. 1936. p. 140 — 142. 8