Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)

A városi élet ábrázolása II. József idejétől kezdve

verselte meg a gyászos eseményt Csokonai100 és vele mások.

József személyéhez, Budára érkezéseihez, külföldi útjaihoz, névnapjaihoz azonban továbbra is alkalmi versek nagy száma fűződik. Gyakori a versekben Buda emlegetése — idézzük itt Kultsár István 1805-ben írott köszöntőjét, amely a város gazdasági fejlődésére, a virágzó kereskedelemre utal a névnappal egyidőben zajló híres pesti József-napi vásár idején. Nemcsak természet leírásnak szánja, elvont értelemben is mondja: „Bús télnek sanyarú nyomain nem borzadozunk már. ..”

Hol Duna jéghátán természet halva henyéllett,

Csergedező vizeket tátrai szálfa hasit. . .

Kárpátnak heverő javait majd látni hajókon,

Hernád, Zagyva, Sajó pesti Dunába szakad...101

Ugyanakkor azonban a 19. század első évtizedeiben a francia háborúk okozta kereskedelmi, gazdasági konjunktúra mellett a szegényebb néposztályok keservesen sínylették a közterheket, az inflációt. Verseghy Ferenc festi ezt az állapotot ugyancsak 1805-ben:

Láttam én küzködni a sok nyavalyával, Mint Sysiphus küzdött hajdan a sziklával,

E polgári rendet két fővárasunkban,

Mióta jóegű s termékeny honunkban A mocskos kereset a nagy drágaságot,

Ez pedig megszülte a nyomorúságot.

Itt egy atya sinlett nyavalyás ágyában,

Ki egészségének virágzó korában Gyermeket, cselédet táplált munkájával.

Ah, de már nem győzvén hosszabb bajával, A halál s élet közt tovább viaskodni, Keseregve nézte házát alkonyodni...

Mert romlása nélkül tengődő házának Sem orvoslásokat nagy nyavalyájának

Kevés vagyonábul nem tudott szerezni,

Sem nyugodt elmével sírjába sinleni: így vagy amúgy látta mindenét pusztulni, Látta feleségét, gyermekét koldulni.

Amott meg egy anya, megfosztva férjétül S körülkoszoruzva számosgy érmékét ül... Nem volt elég senyvét tűrnie testének, Nyugtát is enyészni érzette lelkének:

Fiai elkezdvén a jótul fajulni S különbféle gonosz utakra indulni, Szemrehányások közt költségért faggatták S epekedő szivét naponként szaggatták;

Még romlott leányi tőle elszéledtek,

S a legszemtelenebb életnek eredtek...102

Az elesett elbetegedett polgár számára csak a gazdagok magánkezdeményezése hullathatot egy-egy szociális olajcseppet. Verseghy patrónusát ünnepli, mikor a budai Fő utcában a Klarissza- apácák (régebben Ferenciek rendháza, utóbb az Erzsébet-apácák) templomához északra Marczi- bányiék egy épületszárnyat toldottak kórházul:

Bő adományoknak fő segedelmével Uj betegház épül s ama szerzetével,

Mely Budán asszonyi kórokkal bajlódik,

A vizi-várasban egybekapcsolódik...102

Ugyanitt ír a Császárfürdő mellett létesített Irgalmas-rendházról :

Úgy e kegyelmes pár meg nem nyugodhatott, Még uj szerzeménnyel módot nem mutatott Más egy beteg-háznak felállítására A nyavalyáskodó férfiak számára.

Ama fürdőt értem a Duna mentében Ó és Uj-Buda közt, melynek környékében Klastromot építtet ama szent atyáknak,

Kik irgalmasságbul a bús nyavalyáknak Atyafi készséggel orvoslást nyújtanak.. .

(Tisztelete Marczibányi Istvány urnák)103

100 Csokonai id. m. p. II. 41.

101 Onomasticonan. palatini Josephi Pestinianno 1805. .. Linguis latina et nationum Hungáriáé incolen- tium celebratum. Ugyanitt Szerdahelyi latin, Schedius német verse.

юг Verseghy F. kisebb költ. 1910. (R. M. K.) p. 254-255,

103 U. o. p. 256.

42