Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)

A városi élet ábrázolása II. József idejétől kezdve

Keletkezési idejét tekintve az itt felsoroltaknál jóval régibb, értékét tekintve azonban külön s kiemelésre méltó Orczy Lőrincnek egy versrészlete a budai katona-életről. 1772-ben „a budai feredőben Szent Gellér hegye alatt” írta „Futó gondolatok a szabadságról” című bölcselő költeményét. A szabadság-kereső ember rab-voltát egy jobbágyfiból lett budai katona sorsán mutatja be:

Gondolván, kikéi majd oskola porából,

Mostoha anyjának kimegy udvarából,

Szabad életre kap káplár jóvoltából,

Ki csak minap jőve werbungra Budából. . .

Felér nagy vigsággal Mátyás kő-várában,

Mérték szerint béáll az első glidában,

Vezetik palackás, füstös kaszármában,

Fogadják dicsőség fiai számában.

Másnap a dandártól vezetik bástyára,

Lenéz kies mezők, szigetek tájára,

Visszavágy elhagyott apja kunyhójára,

Fohászkodást ereszt zsíros kásájára. . . .

Megtér a strázsáról: fenyőfa dunnára,

Ledül: csak susogva átkot mond sorsára,

Látja, hogy a dobos nótát ver órára,

Szüntelen ébreszti uj terhes munkára...78 79

A katonasors ábrázolása mellett figyelemre méltó a bástyáról látható tájkép megelevenítése

A VÁROSI ÉLET ÁBRÁZOLÁSA II. JÓZSEF IDEJÉTŐL KEZDVE

II. József trónralépése után 1781-ben kibocsájtja a türelmi rendeletet, amely megszünteti a protestánsoknak másodrendű állampolgárrá minősítését és jogi téren lebontja a nemzet tagjai között a felekezeti válaszfalakat. Ettől fogva Budán és Pesten szabadon telepedhetnek meg a nemkatolikusok. Sőt a városoknak be kell fogadniok a parasztokat is, hiszen a jobbágy szabadon költözhet József rendelkezése folytán — a városokba is. A jobbágy, ha ipart tanult, megszabadult a földesurától. A városokba tóduló új elemek: jobbágyok, protestánsok, zsidók gyorsabb iramú fejlődést hoznak a feudális társadalomban elzárkózott városokban. A cenzúra enyhítése a gyakorlatban szinte megszüntetésével volt egyenlő — s az irodalom fellendülésének kedvezett. Buda is ekkor lett újra igazán főváros: a Helytartótanács 1783-ban helyeztetett oda — az egyetem pedig átkerült Pestre. A szerzetesrendek feloszlatása tágas, szép kolostorépületeket juttatott hasznosabb közcélokra. Az egyetem a Pálosok pesti kolostorába került, a Helytartótanács a Várbeli ferences zárdába, a karmelita templomból lett — a Várszínház. A hálás budai polgárok szobrot akartek emelni a város fellendítéséért az uralkodónak, amit az visszautasított. Erre utal a Magyar Kurírban megjelent epigramma:

Buda, azt gondoltad, hogy eleget ettél,

Mert porhanyó márvány oszlopt készítettél,

Halhatatlan József nevének áldozni ?

Hathatósabb táblád nem fog találkozni ?

Álló csillagokkal az egek bércére,

Ott fényijén örökké nagy lelke bérére70

78 Két nagyságos elmének, p. 5 — 6.

79 Bécsi Magy Kurír 1788. dec. 24. p. 1359.

31