Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)
A városi élet ábrázolása II. József idejétől kezdve
A nobile officiumként, minden törvényes rendelkezés ellenére sok szünettel, huzavonával és megbízhatatlanul bíráskodó nagyurak helyébe József a bíróságokhoz fizetéses állandó bírákat nevezett ki. Ez is szaporította a tanult elemet és emelte a műveltséget a fővárosban. E változásról írta Mátyási József : Mely nagy pártfogója a közigazgatásnak, Arra elegendők tanúbizonyságnak A sok lehányt tisztek s polgári tanácsok Kik a csalárdságban voltak tanult ácsok. Más nagy városokkal felszólalhat Pest is, Ahol József által szűnt meg ez a pestis (Második Józsefnek hét első királyi esztendei.)80 II. József alatt fejlődő Budának állított emléket 1785 táján Horváth Mihály (1728—1810) verse : Redditur augustae tandem sua gloria Budáé Fitque iterum regni, quod fuit ante, caput. Regia surrexit diva mandante Theresa, Dignaque semi deis, dignaque Pannónia. Caesaris auspiciis Josephi curia regni Accessit princeps, conciliumque patrum. Et qui militiae dat jura supreme senatus, Quaeque sacras regni curia servat opes. Nec satis: et Themidos templum augustumque tribunal Divino régis munere Buda tenet. Quid jam Buda tuis addi progressibus optes ? Scilicet ut sedes regibus esse queas ? Fallor, an hoc etiam veniens Budae adferet aetas ? Non fallor; sedes regia rursus erit.81 Az eddig mezőgazdasági célokat szolgáló Városmajorból nyilvános sétahelyet építettek. Az egyre szépülő Budán élénk társadalmi élet kezdődött. A Helytartótanáccsal és a katonai főparancsnoksággal ideköltöző magas és kevésbé magasrangú hivatalnokok magukkal hozzák a polgárosult és felvilágosult Bécs nagyvárosi szokásait, kultúráját. Faber Antal (1772—1846) is ezek között van. Apja a főhadparancsnokság tisztviselője, magyar nemessé tett brünni német, hivatala a várpalotában volt. A hosszúéletű Faber, aki majdan az 1838-i pesti árvizet is megénekli még latin versekben, s akivel még találkozunk mint gyáva árulkodóval a Martinovics-ügyben, nemcsak lojális, hanem jámbor és takarékos fiatalember. 1831-ben kiadott „Biographia mea” című verses önéletrajzában visz- szapillant a budai gimnáziumban, majd a pesti egyetemen töltött éveire s elmondja, mivel szórakozott abban az időben. Mindez fényt vet az egykori fiatalok életmódjára. Noha Faber főként arra büszke, amit nem tett, amivel nem szórakozott, noha József szabadabb idejében megengedett volt. Nem halászott, nem vadászott, madarászott, lovagolt, mert mindez pénzbe került, ezenfelül „veszedelmes” is. Nem ivott kávét, sem szeszes italokat, nem táncolt. Thalia házát sem látogatta, mert sajnálta erre is az időt és a pénzt. Fő gyönyörűsége a kirándulás volt. Átgyalogolt Pestről- Budára. A hajóhídon. Télen a jégen át. A várpalotából, apja hivatalából az ablakon át nézte Pestet, a környék óriás mezőit. Vizitelni ment anyjához és kis húgaihoz. Ezenkívül még sakkozni szeretett, kávéházba is — ami nem volt tilos — csak azért járt, hogy a sakkozóknak kibiceljen. — íme a filisz- ter élete a régi Pesten. 80 Mátyási: Semminél több valami. Pozsony 1794. p. 107. 81 Horváth M.: Carmen prognosticon de futura Buda amplitudine. Otia poetica. Posonii 1797. p. 12. Ford. 1. függelék. 32
