Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)
A főváros katonai vonatkozásai
A rákosmezei gyakorlatok évenként alighanem rendszeresen augusztusban zajlottak le, sok kíváncsi idegent vonzottak a fővárosba, ezért kérdezi Gvadányi nótáriusától is augusztusban egy pesti kisasszony: Honnan való az ur? Rég-é, hogy érkezett Pestre? ugy-é, tábort látni igyekezett?73 Dunai hajókon s a budai Dunaparton levonuló seregek színes képét adja Gvadányi a falusi nótárius következő részeiben. A II. József korabeli háborúknak — a városon áthaladó seregeknek képe fel-fel bukkan a kor költőinél. Földi János a fővárosi helyőrség ezredéinek a felkelt Belgium elleni hadbavonulását énekli meg : „A Pestről a Budáról 4-ik auguszti útnak indult méltóságos gróf Gyulai s Esterházy nemes magyar regementjeit ily versekkel kiséré ki.”74 Midőn Belgrád elfoglalása után 1789-ben Laudon tábornagy visszatért Bécsbe, útjában december 20-án nagy ünnepléssel fogadta Pest és Buda. Ez alkalommal tizennégy vers jelent meg nyomtatásban magyarul, németül vagy latinul.75 Tertina Mihály budai gimnáziumi tanár, a budai Ephemerides című latin nyelvű hírlap szerkesztője latin hexameterekben — 36 oldalon — írja le a bevonulást:76 Pest lovasbandériumot küldött elébe, a várost feldíszítették, a bíró üdvözölte a hadvezért76. Azután Laudon átkelt a Dunán, ágyuk díszlövései közepette, a budaiak fogadták és megszállt a várpalotában. A 17—23. oldalakon a szerző a török háborúval foglalkozó hazai irodalmi, verses művek bibliográfióáját adta, ezek között egészében közöl egy szép Hannulik ódát. — Maga a versezet tulajdonképpen nem költői mű: egyrészt verses dicsőítés az új latin költészet szokásos módján, másrészt verses „helyszíni riport” az eseményekről, hiszen írója szerkesztő — újságíró volt. A 18. század végén egyre-másra készültek egykorú eredményeket megörökítő költemények, ezeknek előadása, nyelve olyan lapos, hogy nem is tartoznak a költészet körébe, hanem furcsa módon — avult nyelven és formában anakronisztikusán — az újságírás területére nyúltak át. Tertina versezete is e körbe tartozik. A napóleoni háborúk idején jelentős eseménye volt a főváros katonai életének, Károly főherceg, generalissimus a monarchia katonasága átszervezőjének látogatása. A számos üdvözlő vers közül megemlítjük,Szerdahelyi György ódáját, Budáról szóló sorait ideiktatjuk — pátosza jellemző a kor alkalmi költészetére — Buda, Ludovici Magni, regumque potentium, Mathiae et quos omîtes adhuc miratur, amatque Posteritas, augusta domus, sedesque beatae. Buda, caput regni Hungarici, gentisque vetustas, Illion et Troia, urbs multo olim adspersa cruore, Séd multus etiam, magnisque ornata tropheia77 73 Egy falusi nótáriusnak budai utazása 1957. p. 146. — Az 1790-es országgyűléskor a főv. ba érkező horvá tezredekről és elszállásolásukról is megemlékezik Gvadányi: Pestre masíroztak ily szép parádéba Szálltak úgynevezett Gránátos Páléban Volt is elég részök itten a krumpléba, A sok rakiába, de kevés kávéba. (A mostan folyó országgyűlésnek satyrico-critice leírása. 1791. p. 63.) 74 Magyar Musa 1787. II. köt. p. 537, 539. F. J. költ. (R. Magy. Kvtár) 1910. p. 128-131. 73 Waldapfel id. m. p. 46. 76 In immortalis herois ducisque Gedeonis Laudonii... Buda 1790. 77 Applausus dum seren... et heredit. Carolus V. idus Sept, anni 1805. Budám venit. „Buda, Nagy Lajosnak, Mátyásnak és hatalmas királyoknak felséges háza, boldog székhelye, kiket mostanig csodál mindenki és szeret a maradék Buda, Magyarország feje, a nemzet ősi volta, Illionja és Trójája, hajdon sok vérrel öntözött, de nagy diadalmi jelekkel is ékesített. 30
