Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)
A főváros katonai vonatkozásai
Nincsen paszamánnyal dolmányok prémezve, Görnyedt derekokra kereszt nincs feltüzve, Mankón sétálgatnak szegények, reszketve, Jajgatnak jámborok mind reggel, mind estve... Ha Károly császárnak ezen épülete Nem volna, mi lenne vén vitéz élete ? Rongyos szűr vagy kankó volna öltözete, Talán a ganajon volna végezete... így hát a katona-költő elgondolkodva a katonasors hálátlanságán, nyomorúságán, a dicsőség semmiségén, hálát ad Károlynak és leányának, Mária Teréziának, hogy „hajlékot csinált katonáknak”.89 Ugyancsak Barcsay egyik versének tárgya a „Tábori gyakorlás Rákos mezején”: .. .Mars búmat irigyelvén, Keservemben gátolt, kínomat nevelvén, Mezejére hajtott öldöklést tanulni, Mintha úgy is e föld nem tudna pusztulni. Hosszan ábrázolja a seregek fölvonulását, a harci gyakorlatokat, majd így fejezi be verses levelét Orczy Lőrinchez, a volt tábornokhoz: De mit szomoritom ezekkel szivedet? Tudom, hogy átkozod te is fegyveredet; Tudom, győzedelmed nem egyszer sirattad S véres koszorúdat könnyeddel áztattad. . ,70 Míg a költő-katona zúgolódott, Hannulik Jánosnál, szerzetes papnál — ki a hadtól távol csak a parádét élvezte — lendületes ódát találunk a rákosi hadgyakorlatokról.71 A pesti „nagypiacon” tartott ünnepségen katonai kitüntetések kiosztását írja le 1801-ben Csokonai Vitéz Mihály „A békesség és a hadiérdem” c. versben: Az újságra bámul Pest, Buda s a bátor Vitézek közepén áll egy pompás sátor. Felibe az örök dicsőség fényben száll S lebegő szárnyakon fennfüggve trombitál. Egyik kürtjét tartja Pestnek és keletnek, Másikat Budának vagy napenyészetnek. Az ősz Duna vígan duplázza harsait S megtanitja tájok tomboló habjait. . . Ama kegyes püspök meredek oltára Szászszeresen dobja Buda kőszálára, Szétzuzik az echo a kemény szirtokon S elterül a hangpor a pesti homokon72 e9 Barcsay Á. Költ. p. 40.— 41. 70 U. o. p. 103-105. 71 Ad invictam Josephi II. imp. militiam, quae in campo Rákos mense aug. exercitationem armorum praesente Caesaré faciebat. Hannulik. Lyric, liber 3. 72 Csokonai V. Mihály, id. m. II. k. p. 60. 29