Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)

A főváros katonai vonatkozásai

Mészáros Ignáchoz, a Buda visszavételéről szóló „Kártigám” című híressé lett német regény fordítójához 1780-ban küldi üdvözletét:

Te pedig barátom, ki Buda hegyéről Oly szépen Kártigám Írtál esetéről,

Méltán dicsekedhetsz tollad erejéről,

Mert borostyánt kaptál nemzeted szivéről.. .

Ó, ha még magyarok laknak Krimiában, Vagy boldog Árpádnak elhagyott honjában, Miként örülhetnek könyved látásában,

Hogy még fenn van nyelvek Mátyás udvarában.

„Meggyesi Somogyi Jánosnak” így kezdte levelét 1778. július 10-én: „Kiköltöztél Pestnek tündér piacáról” — Elkövetkezett az idő, amikor a költőnek is távoznia kellett Pestnek „tündér” és Buda „lármás” piacáról. „Generális báró Orczynak” írott episztolájában így búcsúzik a városunktól — 1782-ben:

Messzére szakadtam Rákos mezejétől,

Koronás Hunyadi pusztult kertéitől.. .

Úgy tetszik, hogy én is ilyen szélvészekől Ragadtatom honom s a Kilenc Szüzektől,

Kikkel ifjúságom enyelgő ölében,

Gyakran mulatoztam Gellért tetejében."8

Ha tehát a Hazafiúi Társaság nem is valósult meg, tagjai hosszabb-rövidebb ideig tartózkodtak Budán és Pesten, (Bessenyeinek több műve is itt játszódik: Buda halála, Hunyadi László című drámái, Hunyadi eposzának egyes részei — mindezekben azonban a fővárosról helymeghatározásnál többet nem mond.) A Társaság tagjai évekig irodalmi központnak tekintették Pestet s róla meg Budáról verseikben gyakran emlékeztek.

Л FŐVÁROS KATONAI VONATKOZÁSAI

1711 —1848-ig messze kerülték a fővárost a háborúk. Az iker-város jellegét azonban erősen befolyásolták az odahelyezett katonai intézmények. A budai várban székelt az országos főhadpa- rancsnokság. Több ezred, állandóan nagyszámú helyőrség állomáshelye volt Pest-Buda. Kaszárnyák, a rákosi réteken rendezett évi hadgyakorlatok, szemlék, a gyakran átvonuló katonaság a duna- parti városokat nemcsak Mercur, Minerva, Justitia, hanem Mars székhelyévé is tették. A kor költőinél számos utalást találunk katonai eseményekre.

A város első nagyszabású új épülete is katonai jelleg volt, III. Károly idején Martinelli tervei szerint 1727—1729 közt emelt Invalidus kaszárnya, a későbbi Károly laktanya, amelyből a múlt század végén Városháza lett — ma is a Fővárosi Tanácsháza. Barcsay Ábrahám az 1770-es években írhatta erről versét: „Egy sebes katonának sóhajtása a megtörődött vitézeknek számokra épült pesti nagy házra”:

Nyugodalom-helye csonka Cézároknak,

Révpartja falábon úszó Sándoroknak,

Oszlopa kis zsoldért megtört mártíroknak,

Bárkája megaggott, s romlott bajnokoknak. . . 68

68 Ányos id. m. p. 155, 156, 137, 128, 160, 73, 132, 177.

28