Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)
A Magyar Hazafiúi Társaság és tagjai Pesten
„Bessenyeinek Pestre” ír 1779. június 9-én is. — Bessenyei azonban hamarosan felhagyott az irodalmi vezérség tervével. II. József őszintébb, idegen abszolutizmusa mellett nem vállalhatott állást az udvarban, visszavonult a közélettől. A hazafiúi Társaság két fiatal tagja azonban a fővárosban maradt. Ányos Budán, Kreskay Pesten — mindketten a Társaság adminisztrációja végzésére kijelölt tisztviselők voltak. A magyar irodalom központjának érezhették magukat, mások is így néztek rájuk. Innen önérzetes, szapora levelezésük koruk íróival, 1778—1780 közt folyik a két pálosszerzetes közt a fiktív levelezés a Duna két partjáról. Ányos egy ízben azt veti Kreskay szemére: ,,.. .nem is tekintesz Mátyás udvarára, Hol Palid nyögve dől Múzsái karjára”66. A szerepjátszó levelezést alighanem megzavarta egy időre, hogy Kreskayt vidékre helyezték, de csakhamar 1780- ban ismét visszakerült Pestre a rend könyvtárosának. Erről írta „Tisztelendő Virág Benedek szerzetes atyámfiának”: Fátum irigysége éppen nem büntetett. . . A pesti könyvtárban gondviselővé tett.67 Ányos Pál (1756—1787) költészetében — az említett episztolákban is — gyakran emlékszik meg a városról. A hazafias fájdalom költője számára Buda megszentelt hely, bércei Mátyás dicsőségét hirdetik, a Gellért hegyről Rákos mezeje régi nemesi gyűlések dicső színhelye látszik. Budát főként, mint a múzsák lakhelyét emlegeti, így az 1778—79-es években Barcsaynak, Bessenyeinek küldött episztolákban. A szorgalmas, derék Kónyi János őrmestert is befogadja a magyar írók családjába — 1779 szeptember 11-én azt írja neki: „Elhagytam már Budát lármás piacával”, majd október 26-án ismét verses levélben értesíti: Visszahoz Budának tudós bércekére, Hogy itt őseinknek dőlvén tetemére, Könyves szemmel nézek mindegyik szivére, Áldozatot tévén Múzsák tűzhelyére.68 Kreskay Imrének 1778. július 28-án: Üljünk fel Gellértnek sziklás tetejére S küldjünk egy bús hangot Rákos mezejére ! Ugyanez a motívum „Virág Benedeknek” írott levelében 1777. november 15-én: Én csak a budai hegyekről tekéntgetek, Rákos mezejére könnyes szemet vetek, Melynek már füstbe ment régi dicsősége, Mint Ilioneum hire s ékessége. Krajnik Lászlónak: Térj vissza barátom, Buda bércekére, Itt is rátalálhatsz Adonis mérgére. 66 U. o. p. 56. 67 Kreskay id. m. p. 81. 27
