Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)
A Magyar Hazafiúi Társaság és tagjai Pesten
A városnevek az eredetiben csak kezdőbetűkkel vannak jelezve. Három vidéki állomása után Czinke csakugyan budai tanár lett Szerdahelyi jóvoltából — bár az idillion szerint a fő érdeme a pásztornak a magyar nyelv mívelése kell hogy legyen. — A versezet érdekessége a fővárosba vágyó tanárok érveinek naív felsorolása, mely érvek (hajó, fiakker) részben ma már komikusán hatnak, de nagy részük ma is szerepel vidéki pedagógusok fővárosba helyezési kérelmében. Megemlítjük még az idillion mottóját is: Várna, Mohács ! Szomorú, gyászos nevek a magyaroknak. Ó, ha Budát nevezem, új örömünk mosolyog ! Él még a magyarok jótévő istene, élnek Nyolcvanezer nemesek: Édes hazám, ne sóhajts ! Várna, Mohács (királyok pusztultak ezekben a csatákban) a két város emlegetése Buda mellett még gyakran visszatér a reformkor költészetében.62 A MAGYAR HAZAFIŰI TÁRSASÁG ÉS TAGJAI PESTEN Az egyetem áthelyezése nyilvánvalóvá tette, hogy a magyar irodalmi élet központja a testvér- városokban fog kialakulni. Bessenyei György 1778-ban a „Magyarságában arról ír, hogy a budai egyetemnek kellene a magyar tudós társaság feladatát megoldania, a következő évben megjelent „Holmi”-jában már olyan tudós társaság szervezését veti fel, melynek ne legyen más feladata, mint a magyar irodalom fejlesztése. 1779-ben Pesten járva hozzá is fogott a társaság megszervezéséhez. Beleznay generális palotájában 1779 május 10-én gyűltek össze az eszmének megnyert írók. Elnöknek Orczy Lőrincet szemelték ki, fő-titkosnak Bessenyeit, titkosnak Ányost, jegyzőnek Kreskay Imrét. Az alapszabályok értelmében a társaság neve: Hazafiúi Magyar Társaság. Tagjai magyar nyelven író költők, tudósok lehettek, kik munkáikat kiadásuk előtt a Társaságnak jóváhagyásra bemutatták. (így mutatta be Orczy Lőrinc is „Futó gondolatok a szabadságról” c. versét) A művek kiadása is a Társaság programmjában szerepelt.63 * A társaság megalakulását Kreskay örömmel tudatja Szluha Demeterrel, bővebben verseli meg Ányos Pálhoz címzett s nyilván nem a címzettnek, hanem elsősorban már irodalombarátoknak szánt episztolájában: Küldöm Bessenyei Györgynek Társaságát, Hazánkfiaival tudós nyájasságát. Vedd jó néven. Látsz itt több magyar Írókat, A haza-nyelvünket szebb fényre hozókat.61 A bécsi hatalmak azonban nem hagyták jóvá a Társaság szervezetét, a várt felső támogatás elmaradt s a tagok a 80-as évek elején elszéledtek. Létezésük nyomát azonban az ötven év múlva megalakult Tudós Társaság tervezete őrzi, Bessenyei „Jámbor szándék”-a nyomán, továbbá az a szapora költői levelezés is, amely tagjai között keletkezett. Barcsay, de főként Orczy gyakran fordult meg a fővárosban, egymáshoz —valójában a szűk irodalmi nyilvánossághoz — intézett verses leveleik tanúskodnak erről. Eleinte Bessenyei is szoros kapcsolatot tartott a fővárossal, ide járt, itt szőtte irodalmi terfeit. Erre látszik célozni Ányosnak „Bessenyeinek” írott episztolája Budáról 1779 április 30-án: S Gellért tetejére ülvén Múzsáiddal, Jajgatol Hunyadi s Buda játékiddal. . .65 62 V. ö. Kisfaludy Mohácsának: él magyar, áll Buda még-jével, valamint Vörösmarty Mihály Várna, Mohács, Rákos c. versének első soraival 63 Waldapfel Id. m. p. 24-28. 61 Kreskay Id. m. p. 38—39. 65 Ányos Pál versei p. 152. (R. M. K. 1907.) 26
