Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)
Az egyetem Budára helyezése
Ez elé készített 1778-ban ünneplő versezetet Ányos Pál, akkor az egyetem hallgatója. Buda dicsősége, hogy innen indul el a nemzeti tudomány: Mérsékelheted-e örömkönnyeidet, Ha Buda várára veted szemeidet? Egek, miként derül régi fényessége, Miként terjed világ előtt dicsősége, Hogy kútfeje minden széptudominyoknak, Mely első címere hires országoknak ! Görögök Athenást égig magasztalták, Mások Capitolnak tudósit csodálták, Franciák Parisnak élnek nagy nevével, Kérkedik Anglia Londonnak hírével. Magyar, elégedj meg anya-városoddal, Könnyen azokkal érsz okoskodásoddal. (Az Orvosi Oktatások szerzőjéhez)60'1 Utóbb 1793-ban Rácz Sámuelt Csokonai Vitéz Mihály magasztalta, amiért magyar nyelven adott elő az egyetemen: Galenus már Pestet lakja, Szólván magyar nyelven a, Hangzik a Dunának mindkét Partjain Avicenna. (A hires Rácz Sámuel úrhoz)61 Ugyancsak Csokonai írt költeményt „Nagy Sámuelhez”, aki egy bölcseleti művet fordított és ezzel a világosodást szolgálta : Túl Budán, más láthatárra A setétség elmene, Rátekintvén e hazára A magyar jó istene.61 Az egyetem vonzotta főváros felé Czinke Ferencet (1761 — 1835) Révai utódát 1808-tól a magyar tanszéken. A nagyhatalmú Szerdahelyi Györgynek ezért ajánlotta 1797-ben Pesten megjelent versezetét: „Egy alföldi juhász. Magyar idillion vagyis pásztori dal, folyó vitézi versekben.” És talán a vers is segítette abban, hogy célját utóbb elérte. Ebben ugyanis „Jancsi és Máté magyar juhászok azon vetélkednek, melyiknek volna súlyosabb indító okai budai legelőre hajtani.” A juhászok először anyagi indokaikat sorolják fel: Máté : Annak Tíz esztendeje, hogy velem együtt messze Budától A feleségem hazájától, születése helyétől, Házunktól, szöllőinktől, öreg, özvegy anyánktól Messze lakott, utazott és költött a feleségem. Énnékem sokszor kell járnom Pestre, Budára, E költségbe telik. A költségről ne beszéljünk. Messze vagyon Pécs, Szombathely, Sopron; a mi lakásunk Ennyi vidék-helyeken vala. Úgy szólván mi az isten Háta megett laktunk, ahova a Duna nem foly. Hajót csak A képen láttunk mi. Fiakker csak jubiléom, Búcsúkor botlik mifelénk.. . 60a Ányos Pál versei. Franklin 1907. p. 41 — 42. 01 Csokonai ö. V. Szépirodalmi 1956. I. p. 139, 205. Jancsi : Máté : 25
