Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)

Verses megemlékezések a fővárossá fejlődő Pest-Budáról

VERSES MEGEMLÉKEZÉSEK A FŐVÁROSSÁ FEJLŐDŐ PEST-BUDÁRÓL

Vásárai révén Pest már a század elején kereskedelmi centrummá vált. Az iker-város központi fekvését s egyben nekilendült fejlődését vette figyelembe a törvényhozás és a kormányzat is, amikor a Hétszemélyes Táblát (Curiát) és a nagyszombati kerületi Táblát az 1730-as években áthelyezte Pestre. Ez volt az első lépés, hogy Pest-Buda újra fővárossá legyen. Az első országos jelegű főhivatalokkal magyar értelmiség jelent meg az iker-városban, ügyvédek, bírák, hivatalnokok, jogtanulók. Eddig csak a szerzetes tanárok között akadtak magyarok.

Az iker-város fejlődésének fellendülése ihlette az 1730-as években Revitzky János Ferenc kancelláriai referendariust az alábbi distichonokra :

Haec urbis forma est, situs hic, positusve, cui olim Ad laudes sat erat dicere: Buda jugo. Elogium breve: quo brevitas fortasse notata es Glóriáé et instantis tristia fata, jugi ! Namque ut Corvinus, qui Budáé ad sidera nőmén Sustulit, e terris transiit ad superos Cumque furor saevi, per tempóra tanta tyranni, Movisset proprio sacra, profana loco,

Natales debet Leopoldo Buda secundos,

Qui dédit huic cives, juraque prisca jugo.

Et bene ! Cum adversi compleverit omina fati,

Sub Carolo ad priscum cernitur ire decus.21

Megindul a szellemi élet. S ezt elősegíti az a körülmény, hogy az 1723-iki törvény előírja, hogy a bíróságoknak — a meglehetősen gyakori és hosszú törvénykezési szünetektől eltekintve — egész éven át, állandóan kell működniök s a bírák kötelesek az üléseken résztvenni. A nobile officium számba menő bírói tisztet arisztokraták és gazdag birtokos nemesek viselték: ezek kénytelenek voltak állandó fővárosi házakról gondoskodni, illetve a környéken szereztek birtokot s ott kastélyt építve gazdálkodtak és a bírósági ülésekre bekocsiztak Pestre. Mikor később II. József a Helytartótanácsot is Budára helyezi, a tisztséget, hivatalt viselő főrangúak letelepedése fokozott iramban folytatódik.

így kerültek Pestre udvarukkal az Orczyak és más arisztokraták, kik részben maguk is részt- vesznek az irodalmi életben, főképpen azonban titkáraik és jurátusaik emelik a szellemi élet színvonalát — mint alább Martinovics társaságánál látni fogjuk. A Hétszemélyes Tábla bírája volt Rud- nyánszky József, a tétényi barokk kastély építője. A fiatal Dugonics András „Téténynek ékessége” címmel verselt az épület és környéke szépségéről.22 A Gyöngyösi Istvántól zsákmányolt sorok szakaszok, részletek figyelmenkívül hagyása után megállapíthatjuk, hogy Dugonics felkészültsége nem volt alkalmas ilyen „modern” tárgyhoz. Az erdőt le tudta írni az antik irodalmakból átvett közhelyekkel, valami fogalmat a diszkertről is ad, melynek különböző részein szobrok állottak — mint az a mai csekély maradványból is látható — de magának az épületnek leírásához nem volt képessége. Érdemlegesen ennyi az egész:

Elsőben is tehát a kastély a szememben Fölházai miatt mert legfőbb ez ebben...

Napkeletre fordult szép, tágas utcája,

Jobbkézre hagyódik házi-kápolnája,

Itt is kezdődik el erős kőbástyája,

Hol lelakatolva rostélyos ajtaja.

21 Trencsényi Waldapfel Imre: Laudes et luctus regiare Budáé 1943. p. 58. Ford. a függ.-ben.

22 Dugonics András: Tétény ékessége. Szeged 1940. Baróti D. bev.-el.

12