Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
II. A "csodálatos nagyváros" közelről
nya kidőlt, és az egykor fekete, ódon betűk az ajtó felett már csupán homályosan mutatták, hogy a fogadó egykor az "Arany Medvé"-hez volt címezve ........... (1 909) /Régi szélkakasok között. Bp. 1960./ /398-399. 1./ 5. AZ "ARANY KALAPÁCSÁRÓL ELNEVEZETT BUDAI HÁZ .... A nagynéni, aki a vízivárosi cukrászda miatt bizonyos mértékig könnyelmíí és léha embernek tartotta az unokaöccsét, minden egyes szobában a kapitány szeme közé nézett. Ódivatú pasztellek, valamint megsárgult fotográfiák díszítették a bolthajtásos falakat, és mindenütt a nagynéni állott menyasszonyi ruhájában, vagy fekete gyászruhájában tilt a ripszkanapén, kezében könyvet tartva. Mintha csak egész életét a fotográfus előtt töltötte volna a megholt asszonyság. A kapitány, mint kegyeletes emberhez illik, helyükön hagyta a régi képeket, csupán egy fiatal hadnagyot helyezett el a falon az egyik udvari szobácskábán, akinek még nem volt deres a bajusza, és szárnyas kabátja sem volt fényesre kefélve. Sőt még Angelo mester cukrászdájáról sem tudott a fiatal hadnagy. Az ócska székek, régi asztalok és a tavaszamúlt bútorok valamennyien az unalmas, asz- szonyi gazdálkodás után hamarosan barátságot kötöttek a deresbajuszd katonával, és készséggel állottak Bükkfalvi kapitány szolgálatára. Az ódon karosszékek barátságosan megroppantak rokonszenvük jeléül, a vén diófa szekrények, amelyek halálosan megunhatták már levendulaszagú életüket, mohón szívták magukba a kapitány virzsiniájának füstjét. Mintha valamennyi bútor asszonyossá, nőiessé változott volna az ötvenesztendős asszonylakó alatt; mintha a cserépkályha, a- mely rendes házaknál barátságos öregember alakját szokta fölvenni a mellette üldögélő nagyapók révén, e házban egy siránkozó vénasszonyhoz hasonlított volna; benne jajgatva pattogott az akác, és sohase árasztott elegendő melegséget; a muzsikáló óra vékony, leányos hangon játszotta volna a régi valcert, és a hosszúlábú varróasztalka az ablakközben, ahol talán kétszáz esztendő óta mindig asszonyok üldögéltek, síró szeműek vagy mosolygó arcúak, szinte megfiatalodni látszott, amikor a kapitány dohányos szitáját rajta elhelyezte, és a gyff- szűkhöz, varrótűkhöz, asszonyi holmikhoz szokott fiókocskákba fekete, karcsú virzsiniasszivarok költözködtek be. Bükkfalvi kapitány, ha sohasem hódított életében, az "Arany kalapács"-ról elnevezett budai házat azonban meghódította ........... (1 909) /Régi szélkakasok között. Bp. 1960./ /382-383. 1./ 68
