Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
II. A "csodálatos nagyváros" közelről
”... AZ ÓDON KIS TEMPLOM...” 6. .... A régi templomok között addig válogatott Veronika társalkodónőiével, amíg lenn, a régi Budában fölfedeztek egy régi-régi tempiomocskát, amely ódon falaival és megfakult szentképeivel olyanformán helyezkedett el a többszáz esztendős házak között, mintha a legöregebb lenne valamennyi között, mintha az apja lett volna az egész városrésznek a kis templom, amely magányosan és csöndben állott egy régi kert közepén. A kertet kőfal környékezte, de ez a kőfal csak itt-ott maradt meg épen, legtöbb helyen bedddolt a szél a virágtalan kertbe, és megzörgette az avart a sovány fák alatt. A vadgesztenyefa derekán Szűz Mária képe fügött, és a Mi Asszonyunk szeme szelíden és bánatosan tapadt a- zokra, akik a vadgesztenyefát fölkeresték. A környék olyan csöndes volt, mint a mesékben szokott lenni a régi templomok környéke, és az esőverte, kopott utcai kövezeten csak néha kopogtak lépések a templom felé. A torony mutatója már régen nem jelezte az időt, és a toronyablak körül fekete csókák sétálgattak, amelyeknek távozását vagy érkezését senki sem látta. A régi tornyok ezen rendes vendégei mozdulatlanul üldögéltek vagy nagyon csöndesen járták körül a kőpárkányt, hogy aztán eltűnjenek a torony ablakban. Máshol a falban egy ágyúgolyó kiálló fele látszott, és nem messzire az ágyúgolyótól egy töredezett márványlap jelezte egy régi főúri család temetkezési helyét. Ugyancsak régi, alázatos budai polgárok és polgárasszonyok pihennek a küszöb alatt, és a szegények térdei itt mély lyukakat koptattak a négyszögletes kövekbe. Ah, de benn a templom, az ódon kis templom belseje volt csak igazán arra való, hogy áhítatos szívek benne az ég felé emelkedjenek! Szúette padokban főkötős budai asszonyságok üldögéltek, akik még nem felejtették el az utat a régi templomhoz, és a férfiak, akik a padok hátulsó széleihez támaszkodtak, különös és furcsa régmúlt divat szerint öltözködtek. Olyan öreg kabát-hátak látszottak a padokból, olyan öreg csizmák és csatos félcipők csoszogtak végig a templom hajóján, hogy az ember önkéntelenül azt hitte, hogy azok keltek föl a délutáni vecsernyéhez, akik sokszáz esztendő óta pihennek a négyszögletes kövek alatt. Az öregemberek temploma volt ez a hely, ahová a pókhálós és magas ablakokból olyan gyéren szűrődött be a napsugár, mintha odakünn maga a nap is megöregedett volna, és sugarai fogytán volnának, mint az öregember szava. De azért az öreg nap nem felejtette el a köteles udvariasságot. Lanyha, őszies fényéből csupán a padsoroknak juttatott, ahol fekete csipkekendők alól, öreg vik- lerek közül az asszonyok gyér és ezüstfehér hajszálai kandikálnak ki, míg a hát69
