Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
I. A "nagyvilágias korát élő Budapest"
EGY FIATALEMBER VÁGYÁLMAI A SZÁZADFORDULÓN 21. ... .A sportsman-pálya nem való jó családból való fiatal embernek, azokhoz a gigerlikhez méltó, akik luftballont árulnak vasárnap délután, hétköznap a városliget bokrai között alusznak.- Hát az öreg Blaskovics ?... hát a fiatal Szemere?... hát Rohonczy Gida? ...Azt hiszed, hogy minden lótulajdonos a versenyistállóban születik, mint a Messiás? Nem, Estella, te tévedsz amikor azt hiszed, hogy nem lehet alulról kezdeni a pályát. Minden életpálya nehéz. Lásd; Csávolszky, akinek négy fekete paripáját mindennap látod az Andrássy úton száguldani, valaha olyan szegény volt, mint a templom egere: saját maga hordta az újságját a pékekhez, fűszeresekhez, tejesekhez és más koránkelő előfizetőkhöz. Gyakran mesélte ezt az a- pám, mikor még az Egyetértés munkatársa volt. - így van ez a sport terén is. A minap a Kerepesi úti Kincsem-kávéházban volt dolgom... tudod, azon a helyen ahol a kávéslegény is ösmeri a versenyszabályokat, ahová maga Sárkány úr, a Vadász- és Versenylap szerkesztője is ellátogat titkos tippekért.. .hát itt a turf professzorai jól tudják, hogy Szemere Miklósnak egy fityingje se volt, amikor néhány év előtt megtelepedett az Arany Sasban. Szerencsére éppen atyafia és barátja, Szombatfalvy Albert, volt a detektívfőnök Pesten, az szerzett neki kölcsönt uzsorára, mint a professzorok mondják, kétszáz pengőforintot Árváitól, a kecskeméti ház vendéglősétől. Ebből a pénzből száz forintot tett fel tétre, száz forintot helyre a Szerecsen utcai irodában. A Kincsem-kávéház főpincére szerint éppen Kincsem angliai győzelmére. Kincsem nyert, és Szemere ettől a naptól kezdve gazdag ember lett. - Hát Rohonczy Gida? - folytatta nekihevülve a folyosói hang. - legfeljebb korcsolyakereskedő lehetne a turf ismerete nélkül. Mária kinyújtotta a kezét, mintha valakinek a szájára akarná tenni a tenyerét.- Ezek mind nagy urak, és nem a piarista gimnázium nyolcadik osztályos növendékei. Nem gyerekemberek. A hang megcsuklott:- Ez az ő bajuk volt; későbbi korukban lettek gazdag emberek, mint én leszek. /Ezután ismét lángolni kezdett a suttugás, mint a réten a futó tííz./ Mert én nem maradok szegény ember, még ha összedől a Bazilika... Elég volt látni szüleim nyomorúságát, boldogtalan atyámat, aki az írói pályán félig megvakult és anyámat, aki a színésznői élet nyomorúságát hagyta el, hogy még nagyobb szegénységbe zuhanjon. Én sokszor gondolkozom, amikor nem tudok aludni. Lehet, hogy azért látom szomorúbbnak, de igazabbnak az életet, mert világ életemben szegény fid voltam. Te, Estella, nálunk az volt a karácsony, amikor a papáról végre lecibáltuk a zöldre kopott szalonrokkot, és újat tudtunk húzni a helyébe. Te, Estella, nálunk az volt a pünkösd, amikor a papa zsibárus-pápasze- me helyett vadonatúj cvikkert tett fel, amelynek zsinórját nem engedtük a füle 41
