Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
V. A pest-budai "széphölgyek" története
31 "ZSANÉT... A NEGYVENEDIK ÉVE FELÉ KÖZELEDETT." Zsanét természetesen boldogtalanul volt szerelmes. Különb nő volt, semhogy boldog szerelmet is élvezhetett volna. Negyvenedik éve felé közeledett, amikor a "vérbeli" nőnek a legszebbnek kell lenni. Szeretni és utána meghalni - gondolta magában Zsanét. A Stefánia útra járt sétálni, ahová ez idő tájt csak azok a félbolond asz- szonyságok mentek, akiknek félre volt csapva a kalapjuk a szerelemtől. A budai villamosról mindig a császárfürdői állomáson túl szállott le, ahol találkája a Császárfürdőben volt. De kedvelte az óbudai cukrászdákat is, mintha kémek járnának nyomában, akik elől messzire kell rejtőzködni; holott éppen Óbudán a mezítlábas utcagyerekek is utánafutamodtak az "idegen hölgy"-nek, aki itt szívdobogva az utcasarkon várakozgatott, lépést lassított az óbudai rakparton, és a hajógyári állomásnál reménykedve nézte a vicinális utasait. Az Orgona és a Füst utcáig sarkán, ahol szélcsendes időben is mindig köny- nyű légáramlat lengette meg a nyári női ruhákat /talán az utcasarok északnyugati fekvése miatt/, Kiskunyhósi könnytől megnedvesedett tekintettel találta Zsané- tet, aki kitartóan várakozott a "nyomorult férfi"-ra, amit azelőtt sohase tett életében. Igaz, hogy a várakozásért már kárpótlást nyert Zsanét a szellő által is, amely tengerzöld, igen könnyű kelméből készült ruháit talán ünnepélyesebben és kívánatosabban lebegtette az Orgona és a Füst utca sarkán, mint bárkiét, hiszen a pesti szabónők mégis jobban dolgoznak, mint az óbudaiak; kárpótlást nyerhetett Zsanét a fentebb említett férfiú zavarodott, bocsánatot esdeklő szavaiban, amelyek nem mindennapi érzelemmel hagyták el a bajuszt, az oldalsza- kállt és környékét, hogy szinte leboruljanak a megvárakoztatott hölgy fodrai és cipője előtt. De Zsanét mindaddig nem szorította kebléhez a hóna alá nyúló kezet, amíg el nem érik vaia az Üdvözlégy utcát, ahol Angyalosiné kártya vetőnő, gyógyfűvel kereskedő és szerelmi tanácsadónő házikója állott, félig a földbe, hegyoldalba süllyedve, de igazában az itteni ecetfák alól igen sok szerelmet kormányoztak, irányítottak a fővárosban, mióta Pest, Buda és Óbuda egyesültek. Kigömbölyö- dött sarkú kártyái révén Angyalosiné hozta létre az ismeretséget Kiskunyhósi úr és Zsanét között. Angyalosinénak, az ecetfák alatt lakó, kéményhangú, napsugarat, holdfényt, bolhát fogdosó, törpére aszott javasasszonynak köszönhette a pesti pár , hogy a szerelem miatt kiadósán szenvedett, közös öngyilkosságot tervezett, mint a boldogtalan szerelmesek általában, de néhanapján csapot-pa- pot felejtve, borult egymás karjaiba, képzeletében tündérlakká varázsolta Angyalosiné düledező házikóját a hegyoldalban, ahol a fáskamrában, kimustrált bútorok között, néha egy ajándékba hozott kakas fel és le járkálása mellett, kendermagos tyúk kotkodácsolása közben, miközben az északnyugati szél rázogatta az ab276
