Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
I. A "nagyvilágias korát élő Budapest"
A héjatekintetű fiákeresek hosszú bundájuk karjait egymáshoz csapdosták az utcán, és aludtak a lovak bozontos takaróik alatt. A túlsó oldalon gyermek- kocsit tolt töpörödött öreg asszonyka sudár fiatal szűz társaságában. A nyomdához mentek a reggeli lapért, amelybe ismét nem írtam semmit. A szerecsen portás hirtelen felébredt, jelt adott a kocsisoknak, odalent, a mélyben nyílt a tejUvegajtó, Először egy halottat hoztak... Ruhatárosok, akik már levetették skarlátvörös egyenruhájukat, amelybe a nagyravágyó tulajdonos öltöztette őket, egy nagyobb szabású csomagot cipeltek fel a lépcsőn, nagy gyorsasággal, mintha csak az eltávozó társaságot kellene megelőzniük a halott elszállításával. Sauer kisasszony volt ő, egy bécsi hölgy, aki eddig a ruhatárban feküdt, miután valcertánc és ivás közben végleg rosszul lett. Ezután végképpen kitárultak az üvegajtók, és a mélységből, a lépcsőkön felfelé olyan lárma hallatszott, mint bálok után. Sokan fütyültek, mások tántorogva dúdolgattak, némelyek értelmetlen szavakat kiáltoztak, egy orgia gyűrött publikuma, egy föld alatti táncterem szennye, egy fülledt nagyvárosi éj dorbé- zoló társasága ömlött az utcára. Ismertem ezeket a sápadt arcokat, amelyeket korán eljegyzett magának a bánat, és a hervadás. Minden éjjel láttam ezeket a kifestett szemeket, vörös ajkakat, piros füleket, frissen borotvált állakat, gyűrött gallérokat, izzadt frakkokat, poros tánccipőket, manzsettába gyűrt piszkos zsebkendőket, kétfelé álló fülű pénztárcákat, halottként fehérlő virágokat, kihunyt fényű ékszereket, gyöngyöket, szétesett frizurákat, - s mindig azt gondoltam, hogy vajon hová mennek most ezek, hogy kipihenjék magukat, estére felfrissüljenek arcok és cipőtalpak, kedvek és szemek, ékszerek és fehér szoknyák... A fiakeresek hangosan és fontoskodva csapkodták az ajtókat a beszállott párok mögött. Visító hangon szólongatta egyik nő a másikat, találkozót adván délutánra, vagy megbeszélvén egyet-mást a háztartásról. Most még a szerelemnek áldoznak e- zek a petyhüdt, fáradt testek, csókolóznak a bűzös szájak, lekonyult bajuszok, menyasszonnyal és vőlegénnyel robog a hintó a Párizien lámpásaitól el a mesz- sze sötétlő, komor, havas pesti házak közé, a kibomlott frizurákat, lemaradozó tánccipőket, hervadt kesztyűket'egy szállodai szoba várja, ahova most gyújt be vörös szemével a bérszolga, és a szomszédban a vidékiek már pakolnak a reggeli vonathoz.... (1919) /Asszonyságok díja. Bp. 1958./ /161-162, 165, 166. I./ 7. "A TITKOS SZERELEM... PESTEN” .... Budapest ifjú volt és virágzott benne a szerelem, a tekintélytisztelő, hagyományokban magát kiélő tizenkilencedik század után, amikor mindig az történt, amit az öregek akartak. A hosszú és vastag alsóruhák divatja után jött a lengébb korszak, ahol az öregeket csendre intették, a magyar nadrágot már csak Szent 25
