Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)

I. A "nagyvilágias korát élő Budapest"

István napján viselték, nem voltak ritkaságok az inges vagy bugyogós színésznők a színpadon, egy könnyed és mégis álszentimentális élet kezdődött. A "titkos szerelem" akkor találta ki Pesten azokat a kapu alól nyíló szobácskákat, ahol a találkozókat lebonyolították urak és hölgyek, akiknek egyébként a külső életben nem volt közük egymáshoz. "Kisszobácska", "kisfészek", "szerelmünk tanúja", "boldogságunk kis tanyája" és hasonló kifejezések hányszor szerepelnek e korszak kifejezései között. Csak a módos emberek engedhették meg maguknak, hogy idegen városokban, fürdőhelyeken vagy vasúti utazás közben találkozzanak titkos szerelmeikkel, a legtöbb rejtett szerelemnek meg kellett elégedni egy kapu alól nyíló szobácskával, ahová oly felhevülten nyitottak be az asszonyok, mintha varrónőjükhöz mennének

........... (1933)

/

Rezeda Kázmér szép élete. Bp. 1957./

/129-130. I./

8.

"AZ IFJÚ HÍRLAPÍRÓI KAR..."

.... Az ifjú hírlapírói kar ezidőtájt ilyen dolgokkal mulattatta magát. A redak- ciókban az évszakok változása szerint Küry Klárit vagy a lenge nyári esték vidéki csalogányait volt szokás imádni. Az oxfordi diáknak színes szalagot varrnak a sipkájára, midőn az egyetemre beiratkozik, amely szárzamását, rangját jelöli. A pesti hírlapíró akkor tette le a vizsgát, midőn istenítéletet tartott lapjában a gyönyörű Klári mellett vagy ellen. Jelvényt kapott és Béldi doktor megelégedéssel számlálhatta meg hadait a népszínházi forró estéken. Sokan voltak. Budavárt is bevehették volna. Ha kisebb is volt a csapat, amely Hegyi Aranka asszony trilláit számontartóttá, szentebb lelkesedéssel végezte a szolgálatot.

Az őrcsapat vezére a nagyszerű Ágai Béla volt, aki azóta, hajh, talán színházban sem volt! Istenem, hová lettetek virágkerekek, esők és csaták! Szent rajongások, hitek, vallások, Buddhát elegen tisztelik Indiában, de Küryt még többen imádják. A színpadra lép és mosolya, amely új és varázslatos, meleg vérhullámként áramlik át a nézőtér kopottas foteljei között.

Hát még a névtelen fiatal hírlapíró urak! Színésznőszerető nélkül igazán nem lehetett komoly, számbavehető munkása senki a sajtónak. Járvány volt ez? Divat? Az asztalfiókban, hol manapság a kölyök-újságíró angol nyelvtanát őrzi, színésznők képei hevertek. E nemzedék még jobban értett a színházi intrikához, mint a reportázshoz; Konti operettjeit az első taktustól az utolsóig eldiídolgatni könnyebb volt, mint egy intervjút megcsinálni. Mintha csak merő utópia lett volna ebben az időben, hogy már a határmesgyén áll a nemzedék, amely a színésznőkért nem rajong, utazótáskájában azonban minden benne van, amit Cambridge- ben és Oxfordban tudnak, a Sorbonne diplomája és költők nagyszerű tehetsége.

A pompás, fiatal újságírók, akik a legtehetségesebb lendülettel egyszerre a világ legjobb újságjait kezdik írni Budapesten, a K.P.-ok, Kemény Simonok, La26