Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)

IV. "…többet megtanultam az akkori pesti életből, mint mások…"

- Pepita, a cudar, - mondta gyűlölettel Estella. - Őrjöngést szimulál a férfiak izgatására. A minap egy angol tréner ismerősöm aludt itt, hogy a reggeli vonatot bevárja. Pepita egész éjjel őrjöngött a szomszédban, az angol föl- fölébredt és ugyanakkor felköltött engem is. Legalább tízszer ébredt föl a bolond angol. Istenem, milyen nehezen virradt meg.

Talpra ugrottam. Vakon, szédülve, magamon kívül rohantam az ajtónak. Nem tudom, hogy jutottam ki. Az utcán már sötét volt, hideg eső esett, az arcom tele volt könnyel és mellbe taszítottam egy becsípett fiatalembert

...........

(1

913)

/A vörös postakocsi. Bp. 1920./

/145, 146, 149-150, 151. I./

17.

’’SZEGÉNYEK VAGYUNK...”

.... - Szegények vagyunk - rebegte Mária. - Olyan szegények, amilyenek csak Pesten lehetnek az emberek! Ilonka bizonyára jól tette, hogy elszökött az örökös kelkáposzta és a cikóriás kávé elől. Isten ellen való vétek, hogy a testünket berántott kelkáposztával tápláljuk; honnan vegye izmunk a rugékonyságot, és honnan nyerjen szárnyat a fantáziánk, hogy egy másik élet is van a világon, nem pedig csak a káposztaszagú konyha élete? Esküszöm, Sobri Jóska, hogy szegény Ilonka néha álmában olyan öreg arcú volt, mint anyánk - pedig még nem volt húszesztendős.- Nem érdemes annyit gondolkozni a szegénységen - felelt Sobri Jóska.- Azt kell gondolni, amit az apám mond. Ó szentül meg van győződve, hogy egyszer majd "fölfedezik", és azontúl mindig a Vadászkürtben fog ebédelni, de egyedül, urasan, tokaji bor mellett, és mostani cimborái az ablak előtt köszön- getnek.

De Mária nem hagyta előbbi feltevéseit, sőt miután éppen az Andrássy útján mendegéltek, villámló szemmel magyarázta Sobri Jóskának gondolatait;- Nézze például azt az asszonyt, aki szemközt jön velünk. Legalább negyven esztendős, de jó midere van, amely fonnyadt, petyhüdt testét egyenesen tartja, különben szétomlana mint a kenyértészta. Nézze a ruháját, amelyet Mo- naszterlinél varrnak, a kalapját, amely a legdrágább Váci utcai boltból való, a harisnyáját, amilyen nekem álmomban sincs? Tudja ki ez ? Ez a híres Braunné, akit leánykorában eladott az anyja egy öreg uzsorásnak... Szeretője volt minden kocsis, hordár és gazdag zsidó Pesten. Nézze, milyen szemtelen, nézze, a csu- csorított száját, a vizes szemét, a festett fülét, az erkölcstelen orrát, a fajta- lankodó mosolyát, a harapásra nyitott fogsorát, a nyakán kigöndörített hajszálakat, amelyek úgy vannak fésülve, mintha nem a fejéből kinőtt hajszálak volnának... Tudja, milyen ékszerei vannak ennek a nőnek? Tallérnagyságd butonok lógnak a fülében, mint egy bálványnak. A parókás festett hajába gyémántrózsá214