Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
IV. "…többet megtanultam az akkori pesti életből, mint mások…"
kát tűz, a fehérneműi kincset érnek, hajnalig kurjongatnak nála a részeg urak... Én tudom, mert a házmesternéje az anyám kuncsaftja. Mondja, Sobri Jóska, miért van Braunnénak alsószoknyája a Szép Juhásznétól és nem nekem? Mondja, Sobri Jóska, miért raknak fel a férfiak az o hervadt nyakára tüzes ékköveket és nem az én nyakamra? Sobri Jóska, ha maga egyszer látná a lábamat - elmenne cipőt lopni nekem.- Bezárnának - felelt szárazon a fid.- Hát aztán? Hány férfi ült már börtönben? - felelt pattogva, önfeledten Mária. - De én nem akarom, hogy neked bármiféle bajod is történjen, mert ugyan ki maradna meg nekem a világon? Kelkáposzta mindennap - végül behunynám a szemem, és ledobnám magam az emeletről.- Meghasad a szívem. Mária könnyes szemét a fiú komor arcára villantotta.- Szegény Sobri Jóska, te szeretsz minket. Talán öreg, gyámoltalan anyámat is szereted, ő annyit szenvedett az életben, hogy nem tehet a furcsaságairól, amelynek madárijesztői közé elmenekül a bánat elől. Ha még az a kis kártyavetés sem volna, elmehetnénk koldulni. Képzeld el, hogy én vizet árulnék a Feld-színház körül, anyám pedig a Stefánia út sarkán nyújtaná ki a kezét... Hát csak hadd vesse kártyáit szegény, ugye nem haragszol?- Apám egyszer elkártyázta a házbért az írók Klubjában, akkor megesketett anyám, hogy gyűlöljem a kártyát.- Te bohó - nevetett Mária. - Ez a miénk másféle kártya... Ez olyan, mint a hamiskártyásoké, nem lehet rajta veszteni. Kirakjuk őket a szobalányoknak, házmesternéknek, a bukott nőszemélyeknek, és ők ezért fizetnek. Szegény anyánk már nagyon öregszik, Ilonkának kellett volna átvenni a helyét, de most már én következem.- Mária, ez szörnyűség! - döbbent fel Sobri Jóska. S olyan gyorsan kezdett menni a Lánchídon át, hogy a leány alig bírta követni. A híd közepén, ahonnan a komoly öngyilkos jelöltek keresik az örvényt, utolérte Mária a fiatalembert.- Inkább meghalni, mint ez az élet!- Haljon meg Braunné - szisszent fel a leány. - O forduljon fel meg a többiek, akik miatt nem jut elég vászon a szegény leányok ingére; akik reggeltől estig hajszolják a fodrásznőt, hogy az nem ér rá a fiatal leányokat megfésülni; akik osztrigával, kaviárral és finom "mustárral" töltik meg a bendőjüket, nekünk pedig csak a kozmás kávé jut. Mindenki haljon meg: az egész város ott a hátunk mögött, kő kövön ne maradjon, selyemharisnya elszakadjon, gazdag gyermek difteritiszt kapjon, fekete himlőt minden gazdag asszony, pestis, ragya, bűn menjen a jóllakott házakba, forduljon fel akár egész Pest... Csak neked ne görbüljön meg a hajad szála sem, te szegény Sobri Jóska. Máriának Budán csillapodott a felindulása. A szegény, kopottas, divatjamúlt házikók megnyugtatták, mintha szegény, megöregedett testvéreivel találkozott volna ........... (1923) / Aranyidő - A templárius. Bp. 1960./ /I04-106. I./ 215
