Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
IV. "…többet megtanultam az akkori pesti életből, mint mások…"
akik gondtalan életükben ráértek a főváros atmoszférájával és hol boldog, hol boldogtalan életével foglalkozni. Itt, az egész Budapesttel megtelt szállodában is, mint mindenütt ez idő tájt: a nők voltak a legfontosabbak. Csodálatos nő-kultusz volt a világon a háború előtt és így volt Pesten is 1912-ben, Szilveszter éjszakáján, amikor szemügyre vettek minden nőt, aki a Király szállodában ez estén megjelent. Itt volt az Andrássy úti boltosné, aki délidőben szokott férje üzletében tartózkodni és ilyenformán sok ismerősre és udvarlóra tett szert, bár rosszat a legelszántabb gonosznyelvek se mondhattak róla. A bolti asztal mellett is úgy tudott viselkedni vevőivel szemközt, mintha szalonjában ülne. Miután közel volt az Operaház, tisztában volt az ottani előadásokkal. Látta a legújabb divatokat boltja előtt elvonulni és a mindennapi útjába eső könyvkereskedésben megvásárolta a legújabb kottafüzetet vagy regénykönyvet, amelyről divat volt beszélni. Most Szilvesztert tartott és pezsgőspohár volt keze ügyében, hogy koccinthasson, mintha nem is volna bolt ezen a világon, amelyre gondolni szokott. Itt volt a terézvárosi ügyvédné, aki hétköznap ugyancsak férjének szokott segíteni az irodában, mint valami "irodakisasszony", de értett ahhoz is, hogy pereket szerezzen a férjének, ha valamerre társaságban megfordult. Ezenkívül a "német kisasszony" mellett a gyermekei nevelésével is törődött, a háztartás után is kifutkárözott a konyhába, a kliensekkel kacérkodott, és vasárnaponként, ha a Király szállodában vacsorázott a társaságával és a cigány szerelmes nótát húzott, elmélázott, hogy milyen lehet az az állapot, amikor szeretője van egy asszonynak, mert a közvélemény szerint minden pesti asszonynak van szeretője. Pezsgőspoharából arra az ismeretlen férfira ivott, aki majd valamikor az ő szeretője lesz, ha ideje elérkezik. Ám eddigi dolgait azután se hanyagolja el, fogadta fel magában a legnagyobb komolysággal. Most már bevallhatjuk annyi esztendő után, hqgy ebben az időben nagy divat volt a pesti asszonyok között a szeretőtárs. Valami járványszertí állapot volt ez, egyik asszony elrontotta a másikat. Néha egész asszonytársaság ült együtt a meghitt szalonban, amely nem beszélt másról, mint a szeretekről. Úgy látszik, hogy a férjeknek csak reprezentatív és kenyérkereső szerepük van ebben az életben. Az asszonyszív és gondolat a szeretőé, aki nem is volt már titkos mint hajdanában, hanem megvolt a maga helye az ebédlőasztalnál, a külön ruhafogasa, baloldala az asszony mellett, széke a színházi páholyban és a megfelelő délutánja, amikor az asszonyságot szórakoztatni kell. Szinte természetesnek látszott, hogy délben az asszonyok a Váci utcában a szeretőjükkel sétálnak, velük járnak a lóversenytérre vagy kártyázni a barátnő zsúrjaira. Ezek a boldogított gentlemanek, akik egyes férjes asszonyok szívét bírták, nem csodálható életunalommal tették fel a monoklijukat, amikor egy szegény leány szerelemmel közeledett feléjük. Szilveszterkor a Király szállodában természetesen a szeretők voltak a legboldogabbak, mert hiszen tudták, hogy az éjféli percben megrendezett lámpaoltásnál, a sötétben bizonyosan csókot kapnak kisütött bajuszukra. És a szeretőnők talán odaadóbban ringatták a fejüket Zerkowitz dalaira, amelyek ebben az édesdedség, önfeledkezés, szerelem után kívánkozó városban egy egész korszakot jelentettek. Meg kell adni Budapest történetírójának, hogy "Cerkó" sok, mézre vágyakozó szívet kalapált össze a buta kis dalaival. 208
