Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)

IV. "…többet megtanultam az akkori pesti életből, mint mások…"

Ebben az atmoszférában, a lágyság, az odaadás, a vágyakozás szilveszteri levegőjében hangzott el az a kiáltás, amely a háborút említette.- Éljen a háború! - kiáltotta a pincebeli hang és a poharak éppen úgy ösz­szecsendültek, mintha az új esztendőt vagy menyasszonyt éltették volna ........... (1 933) /Rezeda Kázmér szép élete. Bp. 1957./ /7-11. I./ 15. REMETE R. ARNOLD SZÍNÉSZETI ... ISKOLÁJA .... Remete R. Arnold színészeti és variété-iskolája a Király utcában volt. A nagymama megnézte a házszámot és mint régi pesti asszony megállapította, hogy a háznak valahol a Teréz-templom környékén kell lenni. (Amerre az egy­kori Kék macska volt.) Sárga omnibusz kocsi gurult végig a Király utcán.- Legalább a közlekedéssel sincs gondunk, - vélte a nagymama és előke­reste szemüvegét, zöld köpönyegét, régi esernyőjét, mert olyan akart lenni kül­sejében, mint egy budai asszonyság, aki csak a templomozás kedvéért teszi ki a lábát a házból. A Svábhegyről jókora út volt a Király utcáig. Gyöngyvirág mint egy lábadozó beteg nézegette az őszi napfénybe rajzó Ki­rály utcát, amely tarkaságával, élénkségével és ásításával hasonlított egy kikö­tő képéhez. Az omnibuszon falusi asszonyság módjára /a nagymama/ többször kérde­zősködött a kocsi vezetőtől, hogy hol kell leszállni, míg néhány kiöltözködött fia­tal nőre, akik útközben le- és felszállottak, öklelő pillantást vetett.- Jer közelebb, Gyöngyi, - mondogatta, mikor egy-egy páva felkapaszko­dott az omnibuszra, hogy harisnyáját, cipőjét megmutassa a gavallérnak, aki odáig kísérte. A nők ez idő tájt még hosszú szoknyát viseltek. Szükséges volt az omnibusz magas hágcsójára felkapaszkodni. A Teréz-templomnál szállottak le, hol önkéntelenül megállnak a társasko­csi lovai. Csodálatos öreg koldusok, rongyokból összevarrt asszonyok és ócska csizmaszárban támaszkodó vén férfiak tanyáztak a templom fala mellett.- Lásd, így jár az, aki nem gondoskodik fiatalságában öregségéről, - szólt a nagymama. Egy kétkerekű, lebőrözött székben ülő, halfejü szörnyetegnő felvisított, mint a denevér:- Grófné, nem ismer? A nagymama elfordította fejét és megragadta Gyöngyi kezét.- Vájjon, melyik lehetett ifjúkori barátnéim közül? - rebegte, midőn a bi­zonyos ház ódon kapujához értek, ahol cukorkát, sült tököt, citromot árult egy fiatal hölgy, aki oly szép volt, mint egy bibliai királyleány. 209

Next

/
Oldalképek
Tartalom