Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
IV. "…többet megtanultam az akkori pesti életből, mint mások…"
Ilkánk összekulcsolta a két kezét:- Istenem, vajon a földre kerülök még valaha? Estére a "Nebántsvirág"-ot kell játszanom ........... (1926) / Bukfenc Velszi herceg. Primadonna. Bp. 1958./ /316-319. I. / 14. "... SZILVESZTERI ÉJSZAKÁN... A KIRÁLYHOZ CÍMZETT ... SZÁLLODÁBAN.” .... Azon a szilveszteri éjszakán - a háború előtti években -, nagyon vígan voltak a Királyhoz címzett pesti szállodában. A poharak összekoccantak az asztaloknál, és a felhevült vendégek mindenkit éltettek, aki éppen eszükbe jutott.- Éljen Ferenc József, dicső uralkodónk, aki ezt a jó napot adta nekünk.- Éljen a szakács, aki a vacsorát főzte.- Éljen a malac, az újévi malac.- Éljer Késő Fáni úrnő. Ez utóbbi kiáltással hangzott el egyidőben egy tompa, szinte föld alól jött hang:- Éljen a háború! Bár nem volt kellemetesnek mondható a hang, amely a háborút köszönté a vidámságnak szentelt, a pestiek által szabályszerűen megtartott szilveszteri éjszakán - mintha egy elhagyott sírból üvöltött volna valaki -, a két egymásbanyí- ló étterem publikuma, különösen a nagyon jó megjelenésű és erre az alkalomra legjobb ruháikba öltözött pesti dámák emelgették pezsgős poharaikat. A két éttermet elválasztó ajtók és ablakok tárva-nyitva voltak, hogy az úgynevezett "fehér teremben" is éppen úgy hangozzék a cigánybanda szakadatlan muzsikálása, mint a nagy étteremben. A Király szállodában bizonyos hagyományos szokások voltak. A "fehér termet" csak ünnepélyes alkalmakhoz, így például lakodalmakhoz vagy ünnepélyekhez nyitották ki, mintha az aranyozott fehér falakat védelmezték volna. A fehér teremben ülhetni kitüntetés volt. (Rezeda Kázmér természetesen a fehér teremben foglalt helyet társaságával.) És ott ült "egész Budapest" a Király szállodában szilveszteri éjszakán. Az a Budapest, amely ebben az időben "vezetett", amelynek hazája félig a Lipótváros, félig a Terézváros, de az Erzsébetváros is volt. Az Andrássy úti palotákból jöttek a mulatságra hangolt éjhez a felhevült polgárcsaládok, de elindultak a Bálvány utcából is az ottani kereskedők familiái. A Nagykörút, amely ebben az időben a város ütőerének számított; vénája javát a Király szállodába szállította, mert ez volt a legelőkelőbb hotel a Körúton, tágas csarnokaival, perzsaszőnyegeivel, megkülönböztetett udvariaskodásával, a Körúton addig ismeretlen figyelmes személyzetével a nagyvilágot jelképezte. Ilyennek kellene lenni Pesten mindennek, hogy valóban világváros legyen, mondták azok az emberek, 207
