Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
IV. "…többet megtanultam az akkori pesti életből, mint mások…"
jek. Minden fán emberek. És végig a Király utcán még mindig hömpölyögtek újabb és újabb ember áradatok. Az embertengerben csak alig tudott magának utat törni egy négylovas fogat, amelyről nyomban kitalálták a hozzáértők, hogy majd ez a fogat fogja kísérni a földön a szálló léghajót. Wenckheim József báró nyomban be is mutatta a fogat hajtóját:- Gróf Cziráky Jancsi, a legjobb úrkocsis Magyarországon. Ilkánk szemügyre vette a négyest. Gyönyörű szürkék voltak a könnyű kocsiba fogva, és az ezüst szerszám gyöngyvirág-csokrokkal volt diszítve. Aztán a pillantása rátévedt a kocsitulajdonosra is. Középtermetű, izmos, barna fiatalember állott levett kalappal a primadonna előtt.- Aztán kapjon el, ha esni találnék - szólt tréfásan Ilkánk.- El fogom kapni - felelt jelentőségteljesen Cziráky Jancsi. A kefebajszú Silberer már javában rendezkedett a léghajóban. Homokzsákokat vett be, homokzsákokat dobott ki. A léghajó köteleit megbízható munkások fogták, de ott segédkezett a munkánál a Nemzeti Kaszinó aranyifjúsága is. Ilkánk ebből az alkalomból kellő számú úriemberrel ismerkedett meg... Mintha előre tudta volna, azt a kék, fehérrel diszített zsorzséruháját vette fel, amelyben mindig sikere szokott lenni. így felvonultak Batthyány Elemér, Odescalchi Géza herceg, Andrássy Duci, Teleki Gyula és Géza grófok.- Kár, hogy nem fér el egy cimbalom a léghajó kosarában! - mondá Teleki Géza. - Elmennék cimbalmozni a művésznő mulattatására. Silberer szerkesztő úr azonban már kiáltozott a kosárból:- A parádéra majd ráérnek a gróf urak, ha szerencsésen földet érünk. Ilkánk keresztet vetett a homlokára, mint nehéz szerepei előtt szokta, és beugrott a léghajó kosarába.- Lóz! - ordította Silberer szerkesztő úr, mire a munkások elegendték a köteleket, és a léghajó boszorkányos szökkenéssel a levegőbe emelkedett! Hát idáig már sok tomboló sikerben volt része Ilkánknak, de azt az üdvrivalgást, tapsot, amely a földről hangzott a léggömb után, még eddig sohasem hallotta. Isten tudja, hány ezer ember tombolt Pesten örömében, hogy Ilkánk a levegőbe emelkedett! Ilkánk, amíg győzte, két kézzel dobálta a csókokat a földön maradottak felé, de még ebben is kimerült és fáradtan ült le egy homokzsákra. A léghajó zökkenés, hintálózás nélkül repült a magasba, mint a legjobb pesti fiáker.- Most körülbelül egy magasságban vagyunk a Gellértheggyel! - mondá Silberer szerkesztő úr, aki ebben a percben igen tudományos embernek tűnt fel Ilkánk előtt. Ilkánk összeszedte magát, és kihajolt a léghajó kosarából. A Dunát látta fehér csíkjával, a Bazilika tornya integetett, a város felett köd és füst.- Nem látom a Népszínházát! - kiáltott fel komoly aggodalommal a művészff no.- Ne aggódjon, estére a helyén lesz.- De nem látom azt a négyesfogatot sem, amelynek a kocsisa megígérte, hogy elkap, ha esni találok. Silberer úr elővette messzelátóját, és jódarab ideig vizsgálódott;- Az a négyesfogat ott vágtat utánunk az országúton. Jól mennek a szürkék. 206
