Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)

IV. "…többet megtanultam az akkori pesti életből, mint mások…"

ban, hogy Pesten csupa milliomosok laknak, akiknek legfőbb gondjuk a maitre d’hotel-ek és szakácsok ismeretsége külföldön, mint a Rudas fürdőben a tyúk- szemvágó és masszőr barátsága.

... grófok és zsidók ünnepeltették magukat a Cook-iroda jegyfüzeteivel, és a polgári kisasszonyok, akik a tisztviselőtelep besötétített házaiban mezítláb töltötték a forró nyári napokat, ősszel Franzensbadot emlegették.

A sziget csiícsáról éles sípszó hangzott, zászló lebbent, a versenyző evezősök a pesti part mentén suhantak tova a Duna tükrén, ahol mélyebb a folyam medre. Péter és Pál napja volt. A napsugár ragyogott a vízen és az evezősök tarka ruháján. A csónakok végén ülő kormányosok élénken, szakadatlanul vezényeltek a teljes erejükből dolgozó evezősöknek.

Három négyevezős futott a Duna sárguló síkján, mint sirályok, amelyek versenyre kelnek a széllel, és messzire elhagyják a lusta habokat. A színes evezők oly erővel merültek a vízbe, mintha nőrabló vikingeket kellene utolérni. Acélsodronyos, megmunkált karok és hátak vágták a tempót. Az alkonyodó nap megaranyozta a fiúk fedetlen fejét, megbámult arcát. Mintha egy álomvilágból rohantak volna elő a sok felöltözött úrinép közé szárnyaló csónakjaikon, fehér ingeikben. A csónakok hegyes orra szinte kinyúlni látszott a víz tükrén, mint versenyparipák nyaka a zöld mezőn. Az ifjúság hevületében kinyújtott lábak a világot megrengették volna, oly erővel feszültek az evezőpadoknak. Regatta! Á- lom, amely késő öregségig elkíséri a férfiakat a füstös irodákba, a zsákokkal teli raktárakba, az emlékezés óráiba. S a pesti nők szeme, bár ez idő tájt már meglehetősen romlott volt, azoktól a látványoktól, amelyeket a világváros mutogatott a huszadik században, e férfias versenyeknél kitágult, csodálkozással megtelt, mint a sziklapartokon tunyán heverésző hableányoké, akikért vakmerő csónakosok jöttek el egykor északról

........... (1921)

/

Nagy kópé. Bp. 1957./

/320-323.1./

13.

”... A LÉGHAJÓ ... A LEVEGŐBE EMELKEDETT."

.... Májusi vasárnap volt, amikor a léghajó kikötött a Lövölde téren, hogy magával vigye a fellegek közé Ilkánkat.

Májusi vasárnap, a régi Pesten!

Ki tudná már azt elmondani, hogy mit jelentett ez az emberi életben? Minden, amiért érdemes volt élni, májusi vasárnapon történt az emberrel. Akkor volt szerelmes, akkor volt ifjú, akkor volt boldog. Ilkánk kékfátyolos, fehér Gi- rardi-szalmakalapot vett fel a léghajózáshoz.

A Lövölde tér nem tartozik Pest legnagyobb terei közé, de bízvást elmondhatni, hogy a város legnagyobb tere is kicsiny lett volna az embertömeg befogadásához, amely a léghajózás eseményére gyülekezett. Minden ablakban emberfe205