Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
IV. "…többet megtanultam az akkori pesti életből, mint mások…"
’’JÓMÓDÚ POLGÁRHÁZ EBÉDJE VOLT EZ...’’ 4. .... Még soha ilyen napfényes dél nem volt Pál fordulásának napján. A hosszú földszintes sárga ház fehér ablakai ragyogtak, a világosszürke szőnyegek világítani látszottak és bútorok fényesre voltak törülgetve. Két angyal szállott át a függőlámpa fehér ernyőjén és virág illatozott az asztalkendőben. A húsleves o- lyan volt, mint az olaj; a zöldséget külön tálban hozták; a cipónak illata volt és a hideg marhasülthöz egy reggeltől-estig hajtó, vörösarcú postakocsis étvágya lett volna megfelelő. Töltött káposzta oldalassal követte társait; az oldalas szétomlott az evők szájában, kár lett volna a csontokért, mert azt is meg lehetett rágni és a káposztalevél zöld volt és ropogós, mintha reggel hozták volna a kertből. Könnyű borocska jéghidegen sárgállott alacsony pohárban és az evőkés oly éles volt, mint a beretva. Jómódú polgárház ebédje volt ez, ahol a kamra meg van rakva bőségesen mindenféle élelemmel és nem jön zavarba a szakácsnő, ha egy-két vendéggel többen ülnek le az asztalhoz. "Vilma anyám" itt érezte jól magát, az asztalfőn, fehér blúzban és vörös szoknyában, amelyet sárga bőröv szorított derekára. Telt fehér kezével, amely mindig ragyogott a tisztaságtól, jóízűen rakott Rezeda Kázmér úr tányérjára; megtörölte a szája szélét mielőtt koccintott és a feketekávé után megmutatta a díványt - hímzett párnákkal - a szomszéd szobában, ahová "komóció" kedvéért ledőlhet Rezeda úr. A Joumált és egy doboz Princesszász-cigarettát készített egy kis asztalra. Kázmér elgondolkozott a barátságos házban, midőn a fehér szárnyas-ajtó bezárult mögötte, ilyen nyájas napja már régen volt. Testileg is kifogástalanul érezte magát. A szíve láztalanul dobogott, mintha falun volna. A dereka szelíden pihent egy selyempárnácskán ............ (1917) / Őszi utazások... Ep. 1917./ /91-92.1./ 196
