Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)

IV. "…többet megtanultam az akkori pesti életből, mint mások…"

5.

”... A VÁROSLIGETI TAVON KORCSOLYÁZOTT..."

___ Irma a városligeti tavon korcsolyázott, mint egy fátyolkép. Rezeda dr a

s

zeneskályha mellett ült a parton és sétapálcájával mindenféle figurákat rajzolt a hóba. Többnyire akasztófákat és kulcsokat. A katonabanda a Rip van Winkle keringőjét fújta. P.R. úrhölgy, a fehér kaméliás hölgy volt a legjobb valcertán- cos a jégen, a Jégkirálynő című opusát neki ajánlotta egy fiatal zeneszerző és a kaszinóban a fiatal grófok pezsgősüveggel verték be egymás fejét miatta.

Az urak közül több hírneves francia quadrille-rendező működött ez idő tájt a magyar fővárosban, akik éjszaka a Redout csillárjai alatt vezényelték Pest hölgyeinek a táncot, míg délután a városligeti jégpályán rövid Anyégin-bundában, szűk iramszarvasnadrágban vagy bugyogóban és lakkcsizmában lejtették a korcsolyatáncot........... (1917)

/

Őszi utazások... Bp. 1917./

/102.1. /

6.

"... TÜZES SZÁN... NYARGALT VELÜK..."

.... Irma és Rezeda mégegyszer bejárták azokat a helyeket, ahol boldogok voltak a hegyek között, a kis utcákban, rejtett kis korcsmákban, mintha örökre elbúcsúznának szerelmi emlékeiktől.

A szánkó nem mindig hordott bort Gráciász űr hegyoldali pincéjéből és a tüzes lovak kedvükre rázhatták a csörgőket. A Duna beállott és Lágymányos felé, a Kutyavillánál a jégre szökkent az ódon, budai szán, amelyben Gráciász űr ősei messzi utat megtettek, mikor bort szállítottak a királynak. A nyerges olyan kényeskedve, szinte ifjúságát és erejét fitogtatva emelgette lábait, mint egy táncoló növendékleány, akinek még nem mondott senki rosszat. A rudas olyan hűségesen ment, mint egy megbízható jóbarát. Midőn bealkonyodott és kigyúltak a lámpák a partokon, a Duna jegén nyargalva Rezeda árnak eszébe jutott ifjúkori olvasmánya, Any égin Eugén és a Névára s Moszkvába képzelte magát. Puskin verseit mondta Irma fülébe, míg a leány úgy odasimult oldalához, mint a folyondár.

197