Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)

PEST - PILIS - SOLT VÁRMEGYE. SPECIÁLIS RÉSZ. III. TAGOZAT. okozva. A két nap múlva berobbantott másik akna a laza talajban minden különösebb haszon nélkül a levegőbe röpült. Ez történt a Fehérvári kapunál. Nem jártak nagyobb szerencsével a Bécsi kapunál sem. Jóllehet ugyanis ez a támadási sáv nem rejtett annyi veszélyt magában, az éber és tettre készen védekező ellenség azonban szakadatlanul rongálta a mi ostrommőveinket és pusztítást vitt végbe a katonaság soraiban is. Nem lehetett ugyanis föltartóz­tatni őket, hogy igen sűrűn ki ne törjenek, és ne rombolják le a sáncokat, vagy ne mészárolják le a dolgosokat. Kettőzött lelkesedésre és kitartásra volt hát szükség, az ostromárkokat pedig mindkét oldalra úgy kellett vezetni, hogy az aknászokat is védjék, és a kicsapó ellenséget is föltartóztassák. Ám ezzel a fáradságos elővigyázatossággal sem értek el sokat, mivel észre kellett venni­ük, hogy az ellenség a mieink veszedelmére fordítja a hozzáértően és szilár­dan megépített ostroműveket. Hogy ugyanis kényelmesebben támadhassák az ostromlókat, a falak előtt fészkek módjára gödröket ástak, s a legelszán- tabbak beléjük lapultak, és olyan biztos lövésekkel lőtték a mieinket, hogy a tüzérek is csak a biztos életveszély kockáztatásával süthették el az ágyúkat. E dögvész kiirtására szükséges volt újabb sáncokat vezetni, mélyebbre ásni az árkokat, valamint mellvédeket emelni. A mieink fáradhatatlan munkával, szinte hihetetlen sietséggel vitték végbe a munkákat, igyekezetük azonban meghiúsult, akár mert alábbhagyott a katonaság lelkesedése, akár mert még nem teljesedett be a barbárok balsorsa, mely rövidesen kiütötte kezükből a várost. Semmivel nem néz ki jobban a Bécsi kapunál levő másik tá­madási sáv sem LXXIII. § így állt a helyzet, mikor a Fővezér a gondok súly# alatt haditanácsot tartván újabb támadási sáv kialakítását rendeli el a víztoronynál. A szökevényektől megtudta, hogy az ostromlottak vízhiányban szenvednek. El akarta tehát zárni őket a folyótól, hátha esetleg a szükség rákényszeríti őket a megadásra. Az erre a feladatra kijelölt osztagok nekigyürkőztek a munkának, elkezdik ásni az ostromutakat. Az ellenség nagy lelkesedéssel s nem kisebb számban kitör, hogy ne foszthassák meg a víznyerés lehetőségétől. A mieink felsora­koztak az árkok bejáratainál, de mivel az összecsapás kibontakozása után hevesebben végzik a dolguk, mintsem azt csekély létszámuk megengedte volna, s nem is állt senki készen arra, hogy segítséget nyújtson a szorongatott helyzetben lévőknek, nagy öldöklés közepette hátrálásra kényszerítik őket, s még alig kezdtek a munkába, máris vérrel szennyezik be azokat. A mieinkből kb. hatvanan estek el. Közöttük volt Blumenthal báró és Ferdinand Herrach gróf, a rendkívül gazdag és nagyreményű ifjú. Ugyanez idő tájt, augusztus tizenötödikén néhány a városból elmenekült rác jelentette, hogy Kara Meh- med pasa, a város parancsnoka meghalt, és helyére Sejtán Ibrahimot, e nem kevésbé elszánt, mint emelkedett lelkületű férfiút nevezték ki. Ez a dolog reményt ébresztett, hogy e változás miatt a jövőben renyhébben védelmezik a várost az őrök. Hozzájárult még az is, hogy A harmadik tá­madási sáv a víztoronynál. Ennek gyászos kezdetei. A budai pa­rancsnok halála és utóda. 93

Next

/
Oldalképek
Tartalom