Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
PEST - PILIS - SOLT VÁRMEGYE. SPECIÁLIS RÉSZ. III. TAGOZAT. Megtudom, hogy a vezír a tegnapi napon, mihelyt a fejedelem eltávozott, nem csak Budára ment át, hanem még aznap este útnak indult a Buda alatt két mérföld távolságban lévő táborába. Igyekszik hazafelé, hogy még a tél és a rossz időjárás beállta előtt hazaérjen. Kiszállok a hajóból. Nem is tudom, mit kéne legelőször vagy legutoljára megtekintenem. A kapunál (h.) egy hosszú és kvadrátkövekből épült boltíves épületet látok. Megtudom, hogy ez volt MÁTYÁS király pompázatos istállóépülete. Megcsodálok egy ezzel szomszédos másik építményt: tömege és hosszúsága fölér az előbbivel, de magasabb, és mélyebbre nyúlik a városfalak felé. Látom, hogy jönnek-mennek onnan az emberek és az állatok, s látok egy kővel borított utat, mely néhány kanyarulattal a fal felé vezet. Odaérünk a kapuhoz (i.), melynek nevét nem ismerem, s melyet a pesti ágyúk károsíthattak meg. Vesszőfonadékkal és földhányással torlaszolták el, úgyhogy kocsik nem juthattak át rajta, csupán lovasok és gyalogosok. Mindenfelé kiomlott belek, dögök, piszok, ürülék, trágya. Belépek Budára. »Üdvözlégy, mondom, BUDA, hajdan a magyaroknak királyi székhelye, most fájdalma és betegsége! Már a bejáratnál látszik, hogy a piszok és sár barátja vagy.« Tovább megyek, föl a hegyen a piactér felé, jobbkéz iránt. Két oldalt kocsmák, kereskedőbódék a kapuk előtt, lacikonyhások és borbélymühelyek. Fölemelem a fejemet, fürkészem a házakat, melyeket szegényes födél borít vagy még az se. Az ablakokat sárral, téglával, szalmával dugták be. Azt hittem, látom majd a budai »Pergamu- mot«, s erre: hajdani szépségüktől megfosztott, rendezetlen, füstös-kormos, málló vakolatú házakat kell látnom. Betérek a kereskedőkhöz, kérek ezt, kérek azt. Az egyik azt válaszolja: »Lok!«, a másik: »Loktár/«, vagyis hogy nincs, amit akarnék. Selyemféléket árulnak, nincs miért ráadnám a fejem a vásárlásra, sem szükségleteim nem kívánják meg. Még a legócskább holmi is méregdrága. Néhány színes kanalat, tintát és néhány más dolgot vásárolunk.” Ezt írja ő, - bizony mindez méltatlan a királyi város hajdani arculatához. LIV. § Tovább folytatja a látottakról való beszámolót: „Összetalálkozom, írja, egy magyar keresztény pappal. Érdeklődöm az itt élő keresztények helyzetéről és állapotáról. Egy szóval ennyit válaszolt: »Nyomor és szolgaság«. Panaszolja, hogy nemrég vették el a templomot a keresztényektől. Ázt mondja, a saját házaik a börtöneik. »Hol van az iskola?« »Ime«, mondja, és rámutat öt kisgyermekre! »Van-e még más?« Bizony nincs! Meghív a szerencsétlen, és jelét akarja adni (k.) keresztény mivoltának. A hideg a macskákat is elkergeti a tűztől. Asszonykájával ételt készíttet. Hagyja csak, kérlelem, nem akarok itt időzni. Föllapozom h. ) Ti. a víztoronynál lépett be. i. ) Ti. a Pestet átellenben lévő Vízikapuról van szó. k.) Ti. hogy keresztény, és nem feledkezik meg a szeretet gyakorlásáról. Bocatius leírásának folytatása. 37
