Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK. a régi följegyzéseket. Odanyújtom neki az emlékkönyvemet, és kérem, hogy emlékeztetőül írja bele a nevét. Meg is teszi a jóember, s valami nem tudom miféle titkos dolgot ír a neve elé: »Most egy magas célpontot próbálok elérni, hátha megA tudom tenni, - amit még senki el nem ért« stb. KETSKEMÉTHI M. ISTVÁN, Buda, 1605. nov. 2. (I.) a régi naptár szerint. Istenhozzádot mondok emberemnek, viszontbarátságot ígérek neki.” Mindez azt bizonyítja, hogy Budának akkor is voltak keresztény polgárai, Ynikor a zsarnokság nehezedett rá. Ez a prédikátor mindenképpen helvét hitvallású kellett hogy legyen, amit ennek az embernek a jelleme és neve is elárul. Ámde BOCATI- US így folytatja: „Folytatom a városnézést. Magam is látom, Buda valóban olyan, amilyennek leírják, amilyennek mondják. Semmi ragyogás, csak szenny. Szerteszét a falak házain versikék, mondások és szólások. A templomok földúlva, barmok szállásai. Nem láthatsz egyetlen új zsindelyt vagy deszkát sem. A temetőkből elhozott márványsíremlékek az utcasarkokon és az utcákban ülőhelyül vagy kereskedőasztalul szolgáltak. »0, pusztítás, ó, ti pusztítók!« - kiáltoztam. Hát lehet-e valaki oly idegen mindenféle dísztől és ékességtől, hogy a mi disznaink hozzájuk képest embereknek látszanak? Szanaszét dögök fekszenek. Mi hol fordult föl, azon helyt hagyták. Lovas emberekkel találkozunk: minden egyes lovon két-két borzalmasan szutykos bőrtömlő látható. Vizet árulnak belőlük szerte a városban, azt mondták nekem, hogy egy tömlő hét vagy nyolc aszparába kerül. A felsővárosban, magas fekvése és a talaj keménysége miatt, (ugyanis szilárd kőből áll), nincsenek kutak, sem víz. Az alsóváros szét van dúlva, romokban hever, lakatlan, több benne a víz, mint az élelem és a tűz. Egyetlen épület sem áll benne, két vagy három török templomot leszámítva.” Észreveheti az olvasó, hogy milyen piszkos, sőt mocskos minden, úgyhogy még elgondolni is nehéz, hogyan élhet együtt és lakhat egy helyen egy ilyen csupa szutyok néppel a magyar nép, mely régi szokása szerint olyannyira törődött a tisztasággal. De hallgassuk csak tovább BOCATIUST: „Keresem a várat, meg is találom. Először szembetalálom magam egy számos ágyúval fölszerelt ütegállással. Az ágyúkon török feliratok, meg a római császárokéi. Az egyiket, melyet nemrégiben vontattak oda, alaposabban megvizsgálom. Rajta az évszám és az ágyú gazdájának neve: Az 1602. esztendőben II. RUDOLF, (m.) Nem törődnek velük, a szabad ég alatt állnak, a tengelyük a földbe süppedt. A földön szanaszét golyók hevernek, roppant nagy mennyiségben. Majd belépek a második várba és bebocsáttatást kérek a legbelső várba. Megtagadják. Az őrök azt állítják, hogy fővesztés terhe mellett tilos, de én megszimatoltam, miért ez a siránkozás. A kapun bepillantva l. ) November 12-e, a rákost találkozót követő nap volt. m. ) Russwurm ostromának idején zsákmányolhatták, mely arra az évre esett. 38
