Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
PEST-PILIS-SOLT VÁRMEGYE. SPECIÁLIS RÉSZ. III. TAGOZAT. a továbbiakban mesél a történetíró: „Úgy hírlik, RUSSWURM kissé későn fohászkodott neki, hogy a szorongatott helyzetben levőknek segítséget nyújtson, mivel az idő tájt éppen kockajátékkal és kártyázással vesztegette az idejét a sátrában, nem hagyva ki a lehetőséget, hogy egy kis pénzt nyerjen. A hírvivőket és a küldötteket egy darabig csak az ezredesekhez küldözgette, s ezzel időt adott az ellenségnek, hogy megvalósítsa, amit akart.” Ezt jelenti, ha valaki egy döntő pillanatban rút szenvedélytől hajtva ennyire rosszul viselkedik! L. § E siker hatására erőre kaptak a törökök, s mivel látták, hogy a falak itt is, ott is már annyira leomlottak, hogy alkalmasnak látszottak a mieink rohamára, az ostromlottak nagy fáradsággal árkokat ásnak a falak között, ahol a feljutástól lehetett tartaniuk. A mieink minden bizonnyal megkísérelték volna a rohamot, ha egy szökött zászlóvivő nem világosítja föl idejekorán őket az ostromlottak elővigyázatosságáról. Míg ezek történtek, s már visszavonultak a táborba, akik a Duna mentében foglalták el az erődítéseket, sűrűn érkeznek a jelentések, hogy a fehérvári, kanizsai és szigeti törökök a budaiak segítségére sietnek azzal az elhatározással, hogy miután a tábor előtt összecsapnak a mieinkkel, egy válogatott csapatukat bevessék a városba. Miután ez MÁTYÁS főherceg tudomására jutott, Nádasdyt, Thurzót és Herbersteint, a horvátországi csapatok vezérét szembe küldi az ellenséggel. Ez a rendelkezés igen jó időben történt, hiszen alig hogy a vezérek kivonultak a táborból, az ellenség kétezer lovasa megjelent a láthatáron. Akkor aztán a mieink megtámadják az ellenséget, visszavetik őket, áttörnek soraikon, s mindenbe belevágnak, ami alkalmasnak tűnt az ellenség visszaszorítására. A törökök sem hagyták el magukat. Hosszan és keményen folyt tehát a csata, mígnem a dragonyosok jól irányzott puskalövésekkel, szilárdan kitartva, de maguk közül igen sok bátor harcost elveszítve végülis olyan támadást intéztek az ellenség ellen, hogy az előbb megingott, majd nyílt futásba kezdett; létszámuk jó felére csökkent, s az üldözésükre a nyomukba eredt győztesek kétszáz foglyot s néhány hadizászlót vihettek vissza a táborba. A többi török részint Fehérvárra tért vissza, részint pedig úttalan utakon bolyongva másfelé szóródott szét. Jelentős előrehaladást jelentett volna ez a siker a támadást illetően, ha nem kínlódott volna a hadsereg a vezérek titokban elharapódzott vetélkedésétől. Mégis, afőherceg ki akarta használni az alkalmas pillanatot, s miután bevette azt az erődítést, mely a királyi istállókat és az előtte folyó víznyerő helyet védelmezte, a város minél hamarabbi bevételének reményében a tizenhat ágyú folyamatos tüzelésével romba dönti a víz tornyot, s alkalmassá teszi az utat a rohamra. Ki is tűzték a rohamot a következő napra, mikor az ősznek megfelelő időjárás szokatlan hidegével, esőkkel és havasesőkkel kezdett tombolni. A mostoha időjárás megtörte a katonaságot, s mikor sem az őrszolgálatot nem tudták rendesen ellátni, sem az ellenség betörésével nem tudott elég eséllyel szembeszállni, az ágyúk pedig az állandó esőzésektől használhatatlanokká válva képtelenek voltak a falak veretésére, a sors kegyetlenségét Russwurm vétke. Ezen esemény miatt me gbátorodnak a törökök. Özönlenek az ellenség fölmentő seregei. Mátyás főherceg serénysége. A rossz időjárás megtöri a katonaságot. 25
