Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK. Az őrség vadsága. A mieink levágják őket, de a császáriak vesztesége is jelentős. kezdte vádolni MÁTYÁS, és az a gondolat foglalkoztatta, hogy a tervezettnél korábban föloldja az ostromot. Az ellenség nagyon is tudatában volt annak, hogy milyen nehézségek szorongatják az ostromlókat. Gyakori kitörésekkel zaklatják tehát az ostromlókat, elzavarják óikét őrállásaikból, s minden lehetségest megkísérelnek. A mieink nagyon is eszükben tartották, hogy hol vannak, s derekasan visszavetették és'nera egy vereséggel sújtották őket. A törökökben azonban akkora volt a vakmerőség, hogy bár egyetlen kitörésük nem végződött anélkül, hogy ne pusztultak volna többen is övéik közül, abba nem hagyták volna, hogy a köröskörül széthelyezett őrállásokat ellenséges fegyvereikkel ne zaklassák. Nagyon meglakoltak, mikor megtámadták Tur- rianus őrállását, aki a maga lovasegységével nagy körültekintéssel látta el a szolgálatát. Nagy számban s szinte magukon kívül rontanak az őrség soraira, csatát kezdeményeznek és sokáig fárasztják a mieinket. Hol ékalakban támadnak, hol ismét széthúzzák az egységeket. S már minden látszat szerint megingott Turrianus katonáinak ellenállása, mikor Kollonich, Nádasdy és Thurzó György (az a németekkel, ezek a magyarokkal) a szorongatottak segítségére sietnek. Újra fellángol a váratlanul kezdődött küzdelem, elűzik és nagy vereséggel sújtva visszaszorítják az ellenséget a városba. Az ellenségből elesett a lovas szpáhik kapitánya, aki messziről látszott fegyverei és aranyozott mellvértje miatt. A lágyéka alatt golyótalálat érte, és meghalt. Mikor a lováról lebukott, az ellenség köréje tömörült, s úgy emelték föl. A mieink részéről sem végződött vértelenül az összecsapás: számos közlegényen kívül ugyanis, akik elestek a csatában, maga Turrianus a bal alsókarján, Cristoph Pucheim, a lovasszázad vezére pedig a fején kisebb sebet kapott. Ez történt november 11-re. El. § A mostoha időjárás az ostrom föloldására kényszeríti rá a vezéreket. Mi a kudarc oka? Már november derekán járt az idő, mikor a vezérek arra a véleményre jutottak, hogy mivel a zord időjárás mindazidáig sikertelenné tette az ostromot, s ha folytatják a város ostromát, akkor sem jutnak többre, a tervezettnél hamarabb oldották föl az ostromot. Mielőtt ezt megtették volna, még pontosan november tizenharmadikán mintegy negyven tüzes golyót lőttek ki a folyami hajóhadról a városra, a sáncokból pedig minden addiginál nagyobb ágyútűz alá vették a várost. Oly nagy károkat okoztak az ostromlottaknak, amennyit azok a saját bevallásuk szerint alig szenvedtek el az ostromlás egész ideje alatt. Akkor aztán az egyre zordabbá váló időjárás sürgetésére, rendezetten eltávoztak az ostromból. Némelyek a főhercegre hárítják a felelősséget a kudarcért, hogy - úgymond - megtiltotta, hogy távollétében keményebben megtámadják a várost, talán hogy a visszavívás dicsőségét magának tartsa fönn. Erre hajlik CSERNOVICH is (v.), aki a következőképpen verselte meg az eseményt: Ám mivel elmenvén megtiltja a hadba' kiváló Mátyás főherceg, hogy a várat megrohamozzák v.) A pannoniai háború, V. könyv. [Déri Balázs fordítása]. 26
