Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
PEST - PILIS - SOLT VÁRMEGYE. SPECIÁLIS RÉSZ. III. TAGOZAT. aggodalmat s fáradságot jelentett. A vezír helyreállította az eszéki hidat s 90 000 katonájával átkelt a. Dráván; teljes erejével azon fáradozott, hogy az ostromból elűzze a császáriakat. Míg itt állomásozott, Sejtán basát 15 000 válogatott lovassal előreküldte, hogy kikémleljék az ellenség erejét s szándékait, s hogy a táborok előőrsein üssenek rajta. Mihelyt ez a hír elterjedt, s a kémek is megerősítették, a Lotharingiai összehívatta a haditanácsot, hogy idejében gondoskodjanak a nehéz helyzetről. Mikor a vezéreket megkérdezte véleményükről, nemigen tudták, mitévők legyenek. Néhányan ugyan nagy szenvedéllyel azt tanácsolták, hogy hevesebben ostromoljanak is, és menjenek az ellenségnek is elébe. Kevésbé helyeselték ezeket a terveket azok, akik övéik létszámát kevésnek tartották. Legtöbben úgy látták jónak, hogy egy helyre összpontosítsák az ostromot. A vitában a Fővezér is kifejti a véleményét: mindenekelőtt a Magyarország-szerte szétszórt állásokból vissza kell rendelni a lovasságot, a tábort minél erősebb sánccal kell körülvenni, hogy az befogadhassa a hadsereget. S bár a tízszeres létszámot alig haladja meg a gyalogság, az ostromlást változatlan számban és erővel kell folytatni; a falakat alá kell aknázni, és semmitől nem szabad visszariadni, a lehető legnagyobb körültekintéssel meg kell akadályozni, hogy a kitörő ellenség valami kárt tehessen. Ha ezalatt rájuk tömé a vezír, hadrendbe állva a sáncok között kell várni: s mivel kézenfekvő, hogy a hatalmas kiterjedésű táborokat nem egyetlen ponton támadja meg a vezír, hanem hol itt, hol ott fogja megkísérelni az áttörést, úgy kell kialakítani a hadrendet, hogy ha a bajorokra nehezedik az ellenség nyomása, a császáriak oldalba támadhassák, s ugyanígy tegyenek a bajorok is, ha a császáriak kerülnek szorongatott helyzetbe. Ugyanezt a parancsot kapták a brandenburgiak és a svábok is. Mihelyt a Fővezér eme tanácsát elfogadták a haditanácsban, a táborok körül kijelölt sáncokat nagy igyekezettel elkészítik, erődítéseket helyeznek el a dombos helyekre, s az ágyúállásokba bevontatják az ágyúkat; mindent megtesznek, ami alkalmasnak látszik a végveszély elhárítására. Keleten a Dunától indult a sánc, s a bajorok a Gellért-hegy mellett egészen á Sas-hegyig megerősítették a táborukat. Innen a brandenburgiak, utánuk a svábok, egészen addig a hegyig építik meg a védőműveket, mely Szent PóZ-völgyét az óbudai síkságtól elválasztja. A többit a császáriak készítették el. Leginkább a brandenburgiak és a svábok állásait féltették: ezért Heissler és Lodron ezredéivel s két zászlóaljjal, akik egy kiemelkedőbb helyen táboroztak le, megkellett erősíteni. A magyar és a horvát lovasok Óbudánál, a bajorok Pestnél álltak őrt. Már előtte gyorsfutárt menesztettek Carajfához, Heisslerhez és Scherjfenberg erdélyi csapataihoz, hogy erőltetett menetben a lehető leghamarabb jelenjenek meg a táborban. a mieinket elővigyázatossá teszi. A Lotharingiai véleménye. A haditanács elfogadja; s megkezdik a végre hajtását. 161
