Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK. XCIX. § Ugyanolyan erővel folytatják az ostromlást. A vezérek igyekezete, hogy elhárítsák a veszélyeket. A vezír késlekedése a mieinknek kedvez. A tábort körülvevő erődítések. Csatározások az ellenséggel. Miközben tehát a tábort kívülről biztosították, nemcsak hogy nem hagytak föl az ostromlással, hanem egyszersmind virtusukat is mutatva többet mozgolódtak, mint addig, míg ez a válságos helyzet bekövetkezett. Minden ostromművet, mely a város ellen irányult, új árokkal s cölöpökkel vettek körül. 2000 katona a futóárokban, 1000 az ütegeknél őrködött éjjel-nappal, nehogy az ellenség kirohanjon, ami a megfogyatkozott katonaságra igen veszélyes lett volna. Esterházy Pál, az ország nádora, vállalta a Víziváros további megszállását, s a barbárok rajtaütése ellen cölöpsor leverésével sáncolta el magát. A Dunát sem hagyták őrizet nélkül. Hajóhad módján összeláncolt, orrukon vasalt gerendákkal összekötött hajók zárták el a folyót, nehogy az ellenség szemben a folyón feljöjjön. Alább, ahol a Gellért-hegy lába a folyó fölé magasodik, hidat vertek, hogy ide-oda biztonságosabban közlekedhessenek a tartalékcsapatok. A folyamágy többi részét 12 csajkával járták, nehogy az ellenség a szigetekről váratlanul előtörjön, vagy a nyílt vízen csapdát állítson. Eközben elterjedt ahír, hogy az ellenség a jelzett 15000 katonával a fehérvári úton közeleg. A szóbeszéd fölébreszti a gyanakvást a Fővezérben, hogy az ellenség a hegyvidéken keresztül akar betömi. Felderítőket küld ki tehát, hogy pontosan tájékozódjék, mi a helyzet; a tábort körülvevő egész hegyvidéket kikémlelten a terep jó ismerőivel, ő maga pedig a meredek, jó kilátást biztosító Sváb-hegyen üti fel a főhadiszállást. A dombokon az utakat állásokkal erősíti meg, s kiadva a parancsot az ezredek- nek, teljesen fölkészül az ellenállásra. Nemsokára kiderült azonban, hogy alaptalan volt a szóbeszéd, miután azt a körülbelül 3000 törököt, aki megközelítette a bajorok állásait, könnyűszerrel visszaverték. Az ellenség habozásából az volt a haszna, hogy minden erővel a tábor erődítésén lehetett dolgozni. Nem volt egy domb sem, hogy ne lett volna rajta egy katonákkal s tüzérekkel megrakott erősség. Amerre a völgyek mélyebben bevágódtak, rozsét, vesszőkosarakat s mindenféle más anyagot halmoztak föl, hogy ne álljanak nyitva a betörő ellenség előtt. Erre az elővigyázatosságra elsősorban a Szent Pál-völgyben volt szükség, mégpedig ahol az óbudai mezőkre nyílik. Ez a hely volt a legalkalmasabb az áttörésre, s ezért csillagsánccal kellett megerősíteni, hogy bármerre is özönlik be az ellenség, jól irányzott ágyúlövésekkel mindaddig vissza lehessen szorítani, míg a lovasság, hadrendbe állva, szembeszáll vele. Szinte hihetetlen, de három - s nem több! - nap leforgása alatt mindenütt befejeződött ez a hatalmas munka, és augusztus 10-én már szinte ünnepi hangulatban, lelkesen várták akatonák az ellenséget, már csak azért is, mert igen nagyszerűnek ígérkezett a kétszeres - (ti. a harctéri illetve a falak elleni) - győzelem dicsősége. Majd megkezdődtek a csatározások az ellenséggel; s bár nem voltak túl könnyűek, nem sok eredménnyel jártak. Leginkább a 162
