Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
PEST - PILIS - SOLT VÁRMEGYE. SPECIÁLIS RÉSZ. III. TAGOZAT. helyezték el. Végül Szent Erzsébet szigetét a betegek befogadására jelölték ki. LXXX. § Miután a táborokat így elhelyezték, sánccal kezdték körülvenni, s ezalatt a Lotharingiai a Választófejedelemmel (a vezéreket is bevonta a tanácskozásba) nekilátott a támadási sávok helyes megtervezéséhez. Voltak, akik helytelenítették a Bajor véleményét, aki a belső vár ágyúzását választotta magának, azért, mert a várpalotának a Gellért-heggyel szemközti oldalát erős tornyokkal ellátott s tömör falakon kívül nagy rondella, valamint széles és mély árok övezte, belül pedig a királyi palota területét ékalakú bemélyedések szakították meg, amivel az volt az ellenség szándéka, hogy ha a kívülről ledöntött falakon keresztül fölmászanak az ostromlók, itt fönnakadjanak s lakóijának meg vakmerőségükért. S a város bevétele után valóban meg is lehetett figyelni, hogy a várnak ez a része bevehetetlen maradt volna, ha a Bajor kitartó ágyúzással le nem dönti és aknákkal le nem rombolja. Mások tehát azt indítványozták, hogy a Bizánci kaput támadja meg a Választófejedelem; de még ez a terv sem volt könnyen kivihető a hely kedvezőtlen fekvése miatt, amely dimbes-dombos lévén lesvetésre és a kitörések leplezésére módfelett alkalmas volt. Ráadásul túl közel estek volna egymáshoz a támadási sávok, s így előre lehetett látni, hogy szorongatott helyzetben az ellenség katonái könnyen segíthettek volna egymáson. Sőt, a terep jellege és fekvése miatt nem lehetett szilárd ágyúállást emelni, és ostromárkokat biztonságosan ásni, ugyanakkor a hosszú és ágyúkkal megrakott falakról büntetlenül zúdulhatott a golyózápor a munkásokra. Minden alkalmasabbnak tűnt a Választó- fejedelemnek a Gellért-hegy lábánál, ugyanis szerinte egyrészt a hegy oldalán kis fáradsággal lehetett ágyúállásokat emelni, másrészt a falakat is biztos találatokkal lehetett lövetni, s ha azok leomlottak, az ostromárkok ásásához kedvező alkalom kínálkozott. E megfontolások megerősítették szándékában a Választófejedelmet, s maga az egész várost körülvevő igen erős erődítmények félelmetes látványa is arra serkentette, hogy annál bátrabban cselekedjék. Ti.: Hogyha a dicsvágy hajt, lásd: meredek lesz az út! Még éppen csak odalovagoltak a falakhoz a vezérek, mikor háromszáz lovas a városból rárontott a markotányosokra, akik fegyveres kíséret nélkül jártak táborról-táborra. E harchoz nem szokott népség közt nagyobb riadalom támadt, mint indokolt lett volna. Szerencsés véletlen folytán a közelben tartózkodott a Lotharingiai. Sietve riasztja Lodron dragonyosait s néhány, őrségben lévő horvát egységet, majd megtámadja és könnyedén visszaveri a zsákmányra éhes törököket. A sebesültek közt volt gróf Althan és d'Estress lovag néhány közkatonával együtt. E csatározás után két török vereség következett. Az ercsi várőröket (Ercsi egy védősánccal körülvett, A vezérek eltérő nézetei a támadási sávok kijelöléséről. A Bajor a belső vár megtámadását határozza el. Visszaverik az ellenség kitörését. Az ercsi törökök veresége. 113
