Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK. Batthyány hajókkal lesben állva a menekülő török asszonyokat, kincseikkel együtt elfogja A zsákmány nagysága. Buda alatti falu volt) kissé elkésve hívta magához a várparancsnok. Mégis megpróbálták, hátha át tudnak tömi, - de vesztükre! Portyázó magyarokba botlanak bele, akik megfutamítják s egészen a táborig űzik őket, s mikor már amazok semmiképpen nem tudnak átjutni, három kivételével mindet lekaszabolják. Ugyanez idő tájt Batthyány, ez az igen kemény magyar vezér a szökevények beszámolójából megtudta, hogy Abdi pasa parancsára egy csapat előkelő nőt igen értékes málhában hajókon biztonságosabb helyekre küldenek el. Titokban hívatjatehát akomáromi hajósokat, s összeszed néhány épp rendelkezésre álló hajót, megfelelő számú gyalogost rakat rájuk, s a június 23-ra virradó éjjel sötétjét kihasználva elhajózik Buda mellett, s nem egészen három mérföldre azAdonyí-szigetnél jó helyen lesben áll. Alig fújták ki magukat a hajósok, mikor tizennégy, csajkának nevezett folyami hadihajó, melyek az asszonycsapatot szállítják, ott terem. Batthyány ráront az őrökre, s az asszonyok s gyermekek jajveszékelése közepette lekaszabolja őket, az asszonyokat elfogja, elveszi a magukkal hozott kincseket, végül a zsákmánnyal s a foglyul ejtett (b.) nőkkel, sértetlen hajókon visszatér a táborba- a budaiak igen nagy szomorúságára, a magyaroknak viszont annál nagyobb nyereségére. Úgy hírlik, kétszázezer arany volt a zsákmány, melyet úgy osztott el Batthyány, hogy kétharmad részt a magyarok kaptak, egyharmad meg a német dragonyosoknak jutott, bár később siettek oda. LXXXI. § A bajorok a táborba jönnek. A lovasság a Sárvíznél táborozik le. Támadás a Víziváros ellen. Roham a romok ellen. Június 21-re a bajorok bevonulnak a G el lért-hegy s az előtte folyó Duna között kijelölt táborukba. Másnap Pálffy csaknem az egész lovassággal elvonul Sárvízhez, Székesfehérvár felé, hogy bőségesebben takarmányoz- hasson; a táborokban pedig mintegy négy ezred maradt vissza, hogy szemmel tartsák az ellenség kicsapásait. Még a teherhordó állatokat is elküldték nyári legelőre a Dunán túlra, az Érsek újvár és Esztergom közt fekvő falvakba. Minderről azért gondoskodtak, hogy az ostromlás megkezdésére minden készen álljon. Úgy látták jónak, hogy az első támadás a Víziváros ellen irányuljon. Öt napon át folytak az előkészületek, míg a dolgot komolyan el lehetett kezdeni. Időközben 80 gyalogos elfoglalta azt a magaslatot, ahol két évvel azelőtt az ágyúállást emelték. Igen hasznosnak bizonyult ez az elhatározás; miután ugyanis itt elhelyezték az ágyúkat, háromnapi töretéssel olyan nagy darabon leomlott a fal, hogy a romok szinte egy egész rohamoszlopot is be tudtak fogadni. Ennek láttára nem késlekedtek a vezérek. Keresztelő Szent János ünnepén, a törökökre gyászos napn, Souches parancsot kap a rohamra. Sietve előre is nyomul a kijelölt osztagokkal de mindaddig kétséges az eredmény, míg szorongatott helyzetében segítségére nem siet von Neuburg herceg, a német lovagrend nagymestere, b.) Megemlítik, hogy 100 válogatott szép asszonyt adtak el a táborban.
