Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
PEST - PILIS - SOLT VÁRMEGYE. SPECIÁLIS RÉSZ. III. TAGOZAT. hogy Buda ostromának tervét tőle telhetőén hajtsa végre. Mikor a fővezér Komáromhoz ért, megszemlélte a nemrég érkezett szász s bajor csapatokat, s a jelenlevő vezérekkel haditanácsot tartott. Közel tizenötezren hiányoztak még abból a létszámból, amelyet Buda ostrommővekkel való körülzárására megállapítottak, s ez aggasztotta a Lotharingiait, aki nemrég a maga kárán tapasztalta, mekkora létszámú csapatok szükségesek egy kiterjedt s ráadásul katonákkal s védőművekkel megerősített város ostromához. Ez az aggodalma azonban könnyen elhárult, mert egyrészt nemsokára a táborba várták a Bajort, aki hamarosan felhagyott Székesfehérvár színlelt ostromával, másrészt mert a Scherffenberggel s Caraffával máshol harcoló erősítést könnyen oda lehetett hívni a szabályos hadsereg kiegészítésére. Döntést hoztak aztán, hogy ha majd arra kerül sor, kétfelőli támadással kell kezdeni az ostromlást: egyik oldalon a Bécsi kapu ellen, ahol nem olyan meredek a lejtő, a másikon pedig a várpalota ellen, hogy így az őrség a különböző irányból indított támadástól megosztva ne tudjon egymásnak segítséget nyújtani. A Lotharingiai végül - a császár akaratának megfelelően — a táborba érkezett Bajornak szabad választást adott, hol akarja próbára tenni övéi vitézségét, hogy így ne érje sérelem a fejedelmet, aki legalább annyira elszánt volt, mint amennyire arra vágyakozott, hogy övéivel együtt bátor tetteket hajtson végre. Ëzalatt a hadjárathoz több felszerelés gyűlt össze, mint amennyit a vezérek vártak, elsősorban Rabatta gondoskodása és szorgalma következtében, aki abban az évben vezérhadbiztosi hivatalában nagy hozzáértéssel működött. Ezt tették a vezérek, miközben a katonák az ellenségtől nem zavarva, vesszőkosarakat meg rőzsekötegeket készítettek, hogy majd az ostromlásnál használják azokat. S ezzel lassanként minden készen is állott az induláshoz. A Lotharingiai seregével a Duna túlsó partján vonult, nehogy az ellenség azt gondolja, hogy Budát akarják megtámadni; az innenső parton a Bajor indult útnak, hogy Pestről még az ostrom kezdete előtt kiszorítsa a törököket. Mindkétfelől veszélytelen volt az út. sőt a Bajoré még szerencsés is, mert Pestet a vak félelem miatt üresen, a hidat pedig még jóformán sértetlenül találta és elfoglalta. Szemlét tart. Elhatározza Buda ostromát. Elindulnak Buda felé. LXXIX. § A Lotharingiai a Duna másik partján június 18-án hadseregével a városhoz látótávolságra érkezett. Az egész város kívülről, és a tornyok csúcsa fehér mészvakolattól ragyogott. Ez egyesekben a múltkori vereség miatti félelmet ébresztette föl, másokat reménnyel bíztatott, hogy ezt a ragyogást a törökök vére festi be, és a város, Isten kegyelméből, a császár hatalmába kerül. Késedelem nélkül még aznap mintegy leshálóba vonva körülzárják ezt a gőgös Karthágót. Gondola, Dünnewald- és a Hannover-ezred kétezer gyalogosával együtt Szent Pál völgyét szállja meg, mely hajdanában a pálos kolostorról volt nevezetes, míg Truchsess, Neuburg és Mercy-féle csapatok azon a meredek hegyen kaptatnak föl, mely jó forrásáról kapta a nevét; s itt az ellenség megfigyelésére alkalmas helyeken ütnek tábort. Á hadsereg többi részét a Gellért-hegy völgyében úgy helyezték el, Elkezdik a város ostromát. A táborverés. 109
