Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
!£ ft i w V, / / «ji“ / y*. I. RÉSZ. BUDA VAROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK. A város parancsnokának igyekezete. Beszéde a katonákhoz. Gondoskodása egyéb dolgokról. A mieink a lovasságot elküldik a táborból. hogy könnyen egyesülhessenek az állásokban levő katonákkal. A vezérek szerint elsősorban a Bécsi kaput kellett szemmel tartani, mivel az lejtős fekvése miatt nagyon alkalmasnak látszott a kitörésre. Itt állították tehát őrségbe a könnyűfegyverzetű lovasságot, akik rögtön az első éjjel kemény harcba keveredtek a kitörő janicsáregységekkel, mely harc (hogy ne hiányozzék a jó előjel), az ellenség némi veszteségével végződött. Miközben a várost körülözönli a hadsereg, a törökök- vagy hogy nagy létszámukat mutogassák, vagy hogy szemügyre vegyék a mieink haderejét -, a falakon tolonganak, és egyesek kiáltozással, mások pedig ágyúdörgéssel üdvözlik (vagy inkább átkozzák?) az érkezőket. Közben a parancsnok, Abdurrahman, (ahogy még aznap hírül hozták a szökevények), minél inkább meggyőződött arról, hogy a császáriak megtámadják Budát, annál nagyobb elszántsággal és erőfeszítéssel fáradozott, hogy ne készületlenül lepjék meg az ostromlók. Előszöris gyűlésbe hívja a katonaságot, s a várőrséget figyelmezteti a kötelességeire: sürgetve kéri, hogy legyenek férfiak; büntetéssel fenyegeti a kötelességmulasztókat; jutalmat ígér azoknak, akik férfiasán helytállnak; mindenkinek a lelkére köti, hogy emlékezzenek, hová zárta be őket az oszmánok iránt eddigelé mindig oly kegyes sors .Buda ezen a vidéken a török uralom egyetlen erőssége, Konstantinápoly kulcsa, az egész Kelet védőbástyája; ha ezt megőrzik, minden sértetlenül megmarad a muzulmánoknak, - ez pedig az ő vitézségükön, hűségükön és állhatatosságukon múlik; ő maga úgy sejti, hogy ez az ostrom is úgy végződik majd, mint az előbbi: a keresztények a vesztüket keresik, s ez most súlyosabb lesz annál, mint amivel két évvel azelőtt eltakarodtak; menjenek bátran, foglalják el az őrhelyeket, s míg csak élnek, mohamedán hitükhöz híven védelmezzék meg a várost, az egész Oszmán Birodalom oszlopát; akik elesnek, azokra kész jutalom s mindenféle gyönyörök várnak Mohamednél. így szólt, s minden janicsárnak tíz tallért osztat ki, hogy buzdítsa őket a bátor helytállásra; a számvevőt karóbahúzással, kivégzéssel fenyegeti meg, ha ezután fejenként nem adja ki becsületesen a zsoldot s az élelmet. Ennek a minden eshetőséget számbavevő embernek a gondoskodása még arra is kiterjedt, hogy a fegyvertárakat s a lőporraktárakat a maga rendje és módja szerint megerősítsék, kéznél legyenek a hadiszerek s minden más felszerelés, ami afalak kijavításához vagy atűzvész oltásához szükséges. Végül a legvitézebb várőröket részben a fedett járatokba, részint a külső védőművekre osztotta be, ahol leginkább fenyegetett a veszély. A legalkalmasabb helyen, a Bizánci kapunál helyezte el a lovasságot; még az asszonyokat is szabaddá tette, (akiket a törökök vallása szigorúan, szinte fogoly módjára otthon tart), hogy így vagy az ellenséget visszaszorító őröket lássák el fegyverekkel, vagy - ha úgy fordul -, a maguk módján ők is védjék a falakat. Ily nagy hozzáértéssel gondoskodott a város védelméről ez a kemény férfiú, míg a mieink a könnyebb takarmányozás végett a lovasságot két részre osztva részint Szent Margit szigetén, mely füves, és jó a legeltetésre, részint (Páljfy parancsnoksága alatt) a Sárvíz irányában 110
