Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
PEST- PILIS - SOLT VÁRMEGYE. SPECIÁLIS RÉSZ. III. TAGOZAT. Fővezérrel szemben az esztelen vaksorsnak. Ti.: Ritkán kiméi meg virtust, hős erényeket a balszerencse. LXXVII. § Nehéz elmondani, hogy az események hatására mennyire megvadultak, mennyire nem fértek a bőrükben a barbárok. Az egész török világba szétküldözött levelekben válogatott szidalmakkal illették a németeket: hogy járatlanok az ostromművészetben, még egy elöregedett falakkal körülvett, szinte egyetlen várárok által sem védett várost sem tudnak bevenni, hogy Sejtán várparancsnok gondtalanul és szórakozva nevette az emberek alkalmatlanságát, és szemlélte a saját oktalanságuk miatt vesztükbe rohanó támadókat; nem voltak jó aknászaik, sem tüzéreik; igen nagy számban lődöztek hatalmas golyókat, de a török annyit összeszedhetett belőlük, hogy több évnyi ostromra is van belőlük elég, közben meg sem karcolták a falakat, nemhogy ledöntöt- ték volna; a vezérek részegeskedók, jóformán négy órán át lakomáznak, pedig Bécsben mindegyik egy fertályóra alatt bekapja az ebédecskéjét; a közkatonák ellenben olyan keservesen éheztek, hogy szánalomra, amellett ámulatra indították az ostromlottakat: hogyan lehetséges, hogy mikor ott folyik mellettük a Duna, nem folyik hozzájuk ugyanúgy az élelem is; az éhségtől kiesett kezükből a fegyver; a kitörések során tízezer fejet vágtak le a várőrök: mind karókra tűzték köröskörül a városban; mikor Bécs ostroma folyt, fallal zárták el a falakat, Budán annyi nap és éjszaka nyitva állottak a kapuk; a város parancsnokának nem volt szüksége erősítésre, és pem is kért erősítést; csupán azt a feladatot bízták a szeraszkirra, hogy az élelmezést megnehezítse, amit könnyű volt teljesíteni, mivel a századosoknak is anriyi lovuk és szolgájuk van, amennyi egy ezredest illet meg, az ezredesek pedig málhák alapján megannyi uralkodónak látszanak. így hordtak össze hetet-havat a németekről a barbárok (a.). S ha meg kell mondani az igazságot: nem is minden alap nélkül, mert - ha a napról-napra gyarapodó hadtudományi ismereteket leszámítjuk - ma sem élnek a táborokban józanabbul és nagyobb odafigyeléssel. S ha csak a hadbiztosok nem eléggé szigorúak, ráadásul még a tábori szolgák, markotányosok, lovászok s mindenféle szolganép is tékozolja az élelmet, s a hadvezérek még ma sem tanulták meg, hogy „borecettel és sóval reggelizzenek.”! 1 •] A budaiak eközben a császáriak távoztával fáradságot nem kímélve a földdel egyenlővé tették az ostromutakat, a járatokat, valamint az ütegállásokat és a számos helyen emelt sáncokat. A szétlőtt falakat is serényen helyreállították, a legrégibb falakat is az újak mintájára bemeszelték. Maró gúnnyal mondogatta ti. a városparancsnok: „A német ezzel a béna ostrommal összerondította a falakat, s Mohamed szégyenére lenne, ha ezt a csúfságot eltűrnék, ezért kiadta a parancsot, hogy ragyogó fénybe kell öltöztetni a várost.” A törökök vadsága és a németekre szórt szidalmak. A város helyre- állításában és kimeszelésében megnyilvánult igyekezetük. A parancsnok csípős tréfája. a.) L. az idézett helyen WAGNERT, p. 649. [1.] Plautus, Rúd. 937. 105
