Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)

Tartalomjegyzék

PEST-PILIS-SOLT VÁRMEGYE, SPECIÁLIS RÉSZ. III. TAGOZAT.

Fráter szeme láttára odamutatta a királynénak, ezt mondván: ,,Ezért a veszedelemért rövidesen jutalmat fogok kérni a királynőtől!” Nem hiányoztak a- zonban Szolimánnak sem az okok, hogy örökre bilincsbe veresse az elszánt férfiút. Mehmed ugyanis, aki az ostromlottaknak segítségére jött, sok és nagyszerű ajándékkal édesgette, hogy ereje szerint teljesítse kötelességét, Török Bálint azonban erről elfeledkezve figyelmeztette ellenségét,Perényit, hogy hagyják abba az ostromot a németek, ha nem akaiják, hogy lenyelje őket a már közelgő Szolimán. A zsarnok tehát gyanúsnak tartotta nyughatatlan és állhatatlan lelkét, s félt, hogy miután a királyné ilyen szorítóba került fiával együtt, még valami zendülést támaszt ereje, valamint vagyona és védenceinek nagy száma segítségével. Mindezt előadta versében SCHESAEUSUNK. Az olvasó érdekében idézzük is, mivel szép sorjában tartalmazza a történteket:

Ez, (Török!), mielőtt haddal jött volna Budához a császár, vendégként tett látogatást Mehemet basa tarka sátrában, mert hogy nem lesz baja, szentül ígérték.

Itt a török bámul hüledezve: a szellemi kincsek mily adománya is él daliás testében a hősnek.

Bálint jeleskedett mind testi, mind lelki adottságokban, melyeket harci virtus és féktelen szenvedélyesség kísért. S már ezért is gyűlöletes volt a törökök szemében. Ezután a költő leírja, milyen ajándékokkal tisztelte meg a barbár:

S rendeli most Mehemet, hogy eléje vezessenek ékes rendben bíbor meg tarkás takaros paripákat.

Hord a szügy ük csüngő szerszámdíszt drága aranyból, s minden arany rajtuk, foguk is szinarany zabolát rág.

S hoznak csattos övét, meg szídoni drága palástot, gyöngyös mentéket s mellvértet, mely a smaragdtól zöldes, a jácintnak fényét ragyogó sisakokkal.

Majd, mit a császár kér, tegye meg, biztatja szelíden: teukrokkal seregét egyesítve segítse vitézül szép hona földjéről közös ellenségük elűzni.

Ezekkel az adományokkal hálóba ejtve esküdözve ígéri Török, hogy teszi a parancsot, — s ezzel szerencsétlen balsorsot zúdított magára,* hiszen:

Szkíta ajándékkal meg a nagy tisztség örömével ő eltelni alig tud, mindent újra meg újra megnéz, megbámul; hol a nagy forgóval ijesztő, fénysugarat szóró sisakot forgatja kezében, hol meg a bámulatos művű pajzsot meg a dárdát, s fényüktől a dicső hős elbűvölve igent mond.

Mert, jaj, az ármány és adomány megrontja az embert, s mint a csomós háló a halat, rabbá teszi szívét!

Schesaeus verse e dologról.

159