Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)

Tartalomjegyzék

I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK. Bethlen véleménye. Hogy viselte Ferdi- nánd a város elvesz­tését? Az olaszok javaslatai Buda ostromára. A később bekövetkezett fogság tehát Bálint oktalanságának vagy kapzsiságá­nak tulajdonítható. Sőt, azt is az ő bűnéül róják föl, amiért nem tudott kisza­badulni fogságából. BETHLEN a következőket úja (y.): ,.Bálint kiszabadítá­sán serényen fáradozott mind Zsigmondnak (a lengyel királynak) követe, mind pedig Rusztem, s ki is szabadulhatott volna, ha a saját vakmerősége, a- mit ő nemes lelkűiéinek gondolt, nem zúdított volna a fejére újabb bajokat. Mikor ugyanis fogságban tartották, nem csak hogy nem tagadta, amit néki sokszor a szemére vetettek, hogy előre figyelmeztette Perényit Szolimán jö­veteléről, hanem újra meg újra ugyanezen szavakkal megismételte, hogy a ké­sőbbiekben is így cselekszik: «Mi lehetett volna nemesebb, mint hogy a mi nemzetünk segítségét, melyet a rokonság és a vér s a kölcsönös jóakarat bizal­mas viszonya követel meg, azt megvonjuk az idegen s az igazi ellenségtől, hogy így a németek a mieink kisebb veszedelmével vereséget szenvedjenek, a- mazok pedig a pusztulásból kimenekedve megmaradjanak, s hasonló esetben jóakarattal viszonozzák, eszükben tartván a nem remélt, és annyira kiemelke­dő segítséget!» S ez az ő csökönyössége tette, hogy továbbra is fogságban tartották. Rusztem csupán azt jelentette a királynőnek, hogy azon fog fára­dozni, semmi bántódása ne essék. S bár tisztességesen bántak vele a börtön­ben, ki azonban nem engedték, míg tíz év múltán el nem költözött az élők sorából.’’ Ilyen súlyos dolog a haza ellen véteni! ISTVÁNFFY (z.) habozás nélkül Bálint bűnére és hitszegésére hárítja a felelősséget, a Magyarországot tönkretévő szomorú végkifejletet. XXXIV. § Ilyen volt a város sorsa az 1541. évben. Bizony szomorú volt és sok későbbi csapásnak volt indoka és oka. FERDINAND nehezen viselte a dúsgazdag vá­ros elvesztését. A következő évben tehát, 1542-ben, háborút határoz el a bar­bár ellen, s e célra nagy hadsereget, valamint megfelelő más felszerelést gyűjt össze, s fennkölt lélekkel elhatározza, hogy elsősorban Budát csavarja ki az ellenség kezéből. Nagyszámú német segédcsapaton túl a táborban volt Ales­sandro Vitellio Taphernante, e hadi erényéről és kiváló tetteiről nevezetes ve­zér is, egy háromezer fős pápai csapattal együtt. A milánói Angelo Medicit, a későbbi pápát, Giacomo Medicinek, a dunai hajóhad kapitányának édes test­vérét adták melléje hadbiztosnak. Mikor tehát a hadsereg Bécsnél egyesült, az olasz vezérek arra a véleményre hajlottak, hogy mindenek előtt Budát zárják ostromgyűrűbe, s még a tavasz beállta előtt el kell vonulni a háborúba, mie­lőtt a török csapatok össze tudnak gyűlni a távolabb fekvő, bulgáriai és gö­rögországi téli táborokból. így könnyedén be lehet venni a várost, mivel y. ) III. könyv 140.1. z. ) XlV.könyv 243.1., 20, ahol, szemben BETHLENNEL, ötéves és nehéz börtönről be­szél. 160

Next

/
Oldalképek
Tartalom