Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)
Tartalomjegyzék
I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK. Szolimán rendelete. A város elfoglalása titán a csecsemőt visszaküldik a királynéhoz, az előkelőket azonban nem. Visszakéri őket a királynő. Szolimán válasza. Török Bálint fogsága. A pasák sugalmazásai Magyarország elveszej- téséről. kapukat. Mikor a janicsárok kapitánya látta, hogy a kapukat elfoglalták, a városhoz odalovagolva a kikiáltóval mindenkinek nagyon szigorúan tudomására adja: Szolimán azt akarja és parancsolja, hogy minden egyes polgár habozás nélkül tegye le a fegyvert, maradjanak nyugalomban a házukban; aki szembe merészel szegülni, fő- és jószágvesztéssel bűnhődik. A polgárság tehát meg sem mer mukkanni, leteszik a fegyvert, s nem szabadságukon, hanem életük megmentésén jár az eszük. A döbbent félelemben ülő városba mintegy tízezer janicsár vonul be mindenki szeme láttára, szinte diadalmenetet tartva. Tizes rajokban beszállásolják magukat a polgárok házaiba. Mikor aztán a zsarnok megtudta, hogy odabent teljes a nyugalom, a gyermek királyt ugyanazon hintón, melyen lehozták, visszaviteti anyjához, Fráter Györgyöt, Petrovicsot, Törököt, Werbőczyt és Batthyányit pedig magánál tartotta. Majd pedig ösz- szehíván a pasák tanácsát, s igen szigorúan számon kéri a magyarokon azokat a tanácsokat, melyeket az elhunyt királynak adtak. Sőt, a vádaskodástól sem tartóztatta meg magát, ti. hogy megengedték Jánosnak, hogy az ország sorsáról Ferdinánddal lepaktáljon, s szövetségre lépjen vele. Ezen az alapon valójában az ellen ragadott fegyvert, akitől az országot kapta. A költő megemlíti, hogy ugyanakkor Szolimán meg is dicsérte az előkelőket: S őaz urakhoz szól: (írja),,Leghősibb nemzet a hadban, melynek még nem akadt az egész földön soha párja, s mely már annyiszor ült, győzvén, diadalt hadainkon. Hű és állhatatos szivetek dicsérem; a véres hadnak nem bírt rá egy szörnyűsége se annyi évig: hordani bősz ellenség szolgaigáját...." BETHLENNÉL azt olvashatjuk, hogy miután lelohadt a haragja, enyhébben beszélt velük. Végül, mikor a királyné Rusztemen, Szolimán vején keresztül alázatosan visszakérte a hitvese és saját maga, a csecsemő és minapában a város szolgálatában oly sok érdemet szerzett férfiúkat, barátságosan ezt válaszolta a császár: ,,Nem vetkőzött ő ki annyira adott szavából és emberségéből, hogy a királynénak hűséget esküdött előkelőket jogtalanul, megszégyenítő módon magánál akarná tartani, de mivel látja, hogy a németek a királyné és a kisgyermek ellen is áskálódnak, be akarja vonni őket a tanácskozásba, míg pasáival együtt tanácskoznak a közjóról és az ő vezetése alatt biztonságba helyezik a kisgyermek dolgát." Ezt mondván elbocsátotta az előkelőket, csupán Török Bálintot tartotta először magánál, aztán pedig őrizet alatt. Emberei különféle tanácsokat sugalmaztak a zsarnoknak. Jahja oglu, Belgrád kapitánya úgy vélte, rövid úton kell elintézni a dolgot: a királynőt küldjék apjához, Lengyelországba, a gyermeket vigyék magukkal Konstantinápolyba, hogy beavassák a mohamedán szertartásokba; azokat a magyar előkelőket, a- kiknek vadabb a lelkületűk, váraikkal együtt ki kell irtani és ki kell irtani; Budára állítsanak kapitányt a pasák közül, aki nem annyira kíméletlen, mint inkább mérsékelt, hogy ezt a népet, mely nem szokta a szolgaságot, megta- nítgassa annak elviselésére; végül Magyarország egészét be kell iktatni a tartományok rendszerébe. Mindezt lelkesen 152
