Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)
Tartalomjegyzék
PEST-PILIS—SOLT VÁRMEGYE, SPECIÁLIS RÉSZ, III. TAGOZAT. Az előkelők közül a török kívánsága szerint Petrovics, Fráter György, Batthyány Orbán, Török Bálint, Werbőczy István és Podmaniczky János kísérte a fiúcskát. A táborba érkező királyfi fogadására a testőrcsapatok teljes díszben vonultak ki a külső erődítések elé. A testőrök sorfala között a legnagyobb nyugalomban és katonai rivalgás nélkül fogadták kísérőivel együtt, s így vonultak Szolimánhoz. Mikor eléje értek, engedélyt kaptak, hogy belépjenek a sátor kárpitján belülre. Petrovics kivette dajkája öléből a csecsemőt, s mikor oda a- karta nyújtani Szolimánnak, a gyermek az asszony nyakába csimpaszkodott, úgy tűnt, hogy idegenkedik a kényúrtól. A dajka nyújtotta tehát oda a császárnak a kisfiút. Az nyájasan pillantott rá, gyöngéden megsímogatta, s azt mondogatta, hogy apját látja benne. Akkor odaadta fiainak, Szelimnek sBaja- zidnak, hogy öleljék meg. Biztogatta őket, hogy mindig fivérüknek tekintsék. Mihelyt ezt mondta, egy teli marok aranypénzt vett ki az erszényéből s a dajkának adta, de a kíséretben lévő asszonyok közt is ajándékokat osztogatott. A főembereket pedig pazar lakomával vendégelte meg. Hallgassuk ismét SCHE- SAEUST, mert a történet elbeszélésébe olyasmit szőtt bele, amit történetíróink nem említenek meg. így énekli meg az eseményt: S rendeli, vérszomját (x.) kielégítvén, a királyfit hozzák tarkaszinű sátrába a főbbek a várból. Szörnyű rémület ült az egész udvarra. Parancsát kelletlen teszik, és a török táborba a bájos kisfiút elküldik, fényes pompával övezve, őt Szolimán császár, amikor meglátja, ölébe felveszi, és nyájas csókokkal hinti be ajka, s így szól, örvendvén a nemes vérű csecsemőnek: „Ó, gyönyörű gyermek, kegyemet soha el ne felejtsed! Majd ha korod megnő, méltóvá téve a trónra, én védem meg, amit neked én nyújtottam: uralmad-, csak bízzál bennem, s mit mondok, tedd a parancsom!" S Bajzátot, Szelimet, fiait szintén odahívja, jobbjukat adják rá, hogy megtartják, amit ígért. Azt mondják, a fiú ekkor megfogta szakálla fürtjét, nyújtva kezét, s cirógatta a zsarnoki arcot. Mintha csak ezzel a gyermeki hízelkedéssel meg akarta volna magának nyerni Szolimánt! XXXI. § Míg ez történik a táborban, több török osztag is csapatostul betódul a kapukon, azzal az ürüggyel, hogy megnézzék a várost. Ahogy a basák kitanították őket, lassanként, úgy hogy a polgárok föl sem eszmélhettek, szerteszét mindenütt összecsoportosulnak, s egy csapásra elfoglalják az őrállásokat és A törökök nagyszerűen fogadják a gyermeket. Skolimán szívélyesen bánik vele. Schesaeus elbeszélése A törökök fokozatosan megszállják a várost. x.) A zsarnok színe előtt legyilkolt foglyokra gondol. 151
