Bél Mátyás: Buda város leírása 1. A kezdetektől Mohácsig (Budapest, 1987)
Új-Buda
PEST—PILIS—SOLT VÁRMEGYE, SPECIÁLIS RÉSZ, III. TAGOZÁT. akár a főnemesek, akár a budai polgárok gonoszsága vagy gondatlansága miatt az történt, hogy a Szentszék újra megfenyegette villámaival a magyarokat. A pápa egyáltalán nem jogtalanul tukmálta a magyarokra KÁROLY királyt: hiszen az magyar vérből származott. A rendek azonban újra meg újra elutasították a királyt, semmibe véve a pápa fenyegetését. VIII. BONIFÁC tehát helyénvalónak tartotta, hogy követet menesszen a magyarokhoz makacsságuk letörésére. MIKLÓS ostiai bíborost küldte el, hogy a népet a kiközösítés szigorával sújtsa. Mihelyt a követ Budára ért, néhány napon át semmivel sem törődött odaadóbban, mint hogy egyetértésre bírja rá a széthúzó főpapokat s főnemeseket. Ám sok fáradsággal sem jutott többre, mint hogy be kellett látnia: csakis a pápai villámmal lehet térdre kényszeríteni a figyelmeztetéssel szembeszegülő magyarokat. Miután tehát hiába vesztegette az idejét, nem akart Magyarországról eltávozni, míg a budaiakat el nem tiltja a templomoktól, a szentségektől és a keresztényekkel való érintkezéstől. Mikor aztán megtette, igazából dolgavégezetlenül ment vissza Rómába. Azt gondoltad volna, fölhagynak megátalkodottságukkal a magyarok; ám annyira nem hajlottak erre, hogy még egy olyan gonosztettet is elkövettek, amilyent soha még nem jegyzett föl a történelem. így erről BONFINI (n.): „Haragjukban egy sokkal nagyobb gonosztettet követtek el; ugyanis mikor a papok tartották magukat az egyházi titalomhoz és engedelmeskedtek a pápa büntetésének, a legtöbb ál-pap föllázadt, s hogy a pápának megfizessenek s másokat is eltérítsenek az igazi pásztortól, egy elvetemült és átkozott kiáltványban nyilvánosan eltiltották a pápát a magyar főpapokkal együtt a szentségektől, sőt a keresztények közösségétől is; fennhangon hirdették, hogy azok mind istentelenek s méltatlanok az emberséges bánásmódra. A kiáltványt annak rendje és módja szerint nagy ünnepség keretében hirdették ki.” Többek gaztette volt tehát, nem csak egyedül a budai népé. TIMON (o.) úgy meséli el a dolgot, hogy a budaiakra keni rá a vétket. „Miklós testvér, az olasz, trevisoi származású, prédikálórendi bíboros hiába könyörög a világi rendeknek. A budai polgárokat valamilyen vétkük miatt egyházi átokkal sújtja. A polgárok viszont az összes püspököt és az egyházi rendeket átkozzák ki.” Azt hiszem, THURÓCZIT követi (p.), aki hozzáteszi: „Ez akkor történt, amikor Budavárát egy bizonyos Petermannak nevezett bíró igazgatta, akit Venceszláv király tett meg bírónak a fogságba vetett László bíró helyett.” LÁSZLÓ (q.) pedig Werner fia volt, a budaiak bírója, akit VENCESZLÁV bilincsbe veretett és a gyermek királlyal együtt Csehországba vitetett, mivel nyilvánvalóan KÁROLY pártján állt. Ez történt a tizennegyedik század kezdetén. V. § VENCESZLÁV Budán székelt, miután Fejérvárott magyar szokás szerint megkoronázták, de igen tunya volt, mivel — vagy a saját vagy a nevelői hibájából — legszebb korát megrontotta a borral s más efféle ifjonti csábításokkal. n. ) II. decas, IX. könyv, 315.1. 17. o. ) Új történeti áttekintés, II. rész, 17J. p. ) A magyarok krónikája, Il.rész, LXXXV.fejezet,82J. q. J Uő.iio., LXXXV. fejezet. 77 A pápa szigora a polgárok ellen. Hallatlan gonosztettük. Venceszláv cselekedetei.
