Bél Mátyás: Buda város leírása 1. A kezdetektől Mohácsig (Budapest, 1987)
Új-Buda
I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE. I. IDŐSZAK. Távozása a koronával együtt. Ottó hetven- kedése a budaiak előtt. Wemer-fia László által végbevitt öldöklés és zavargás. ,.Atyjában, Venceszlávban”, íija DUBRAVIUS (r.), ,,nagy félelmet keltett fiának festett életmódja, hogy később sem fogja elhagyni ezt a rossz szokását, — hiszen idejét szinte nap mint nap léha semmittevéssel, borozással s pazar lakomákkal múlatta.” A koronával együtt magával is vitte fiát Csehországba, s ezzel előkészítette helyét az új királynak, a bajor OTTÓNAK, Petermann pedig, akinek a király távollétében Budán kellett volna kormányoznia, semmire nem ment az előkelők közt elharapódzó pártoskodás közepette. „VENCESZLÁV”, írja az említett DUBRAVIUS, ,,nem csak a koronát, hanem fiát és magával vitte Csehországba. Peter- mannt Budán hagyta, hogy - miként már azelőtt is — a vár és a város parancsnokságát ellássa. A király távozása után azonban rövid ideig tartott az ország nyugalma. Petermann bíró ugyanis gyönge volt a súlyosabb zavargások lecsillapítására, azonkívül a polgárok a fösvénysége, az előkelők pedig lenéző magatartása miatt gyűlölték. Elhatározták tehát, hogy új királyt hoznak be maguknak Budára, akit szembeállítanak Károllyal pártjával. Mind méltósága, mind pedig vagyona miatt leginkább Ottó bajor herceg felelt meg nékik arra, hogy Magyarországon uralkodjék. Buda bizonnyal soha nem látott kérkedőbb királyt, mint OTTÓ. A Fejérvárt végbement koronázás után ugyanis Budára jött és a szent koronát viselve nagyszámú lovasság kíséretében mutogatta magát a népnek a tereken és az utakon, s még a külvárosokban is és mindenütt azt akarta bizonyítani, hogy ő a király, — ennyire kérkedő, semmirekellő, bölcs tanácsra alkalmatlan férfi volt. ” így írja BONFINI faj és még régebben THURÓCZI (t.). Ennélfogva, mintha csak megvetette volna Buda a gyermeteg királyt, soha nem látta viszont az ünnepségek után, ugyanis egy erdélyi elfogta és addig nem engedte vissza Bajorországba az övéihez, míg a koronáról s az országról le nem mondott. Miközben ezek történtek László, akit — mint említettük — Venceszláv fogolyként vitt Csehországba, talán három év múlva kiszabadult a fogságból. Szent Petronella ünnepén Csák-í\ü Jánossal együtt belopódzott Buda várába azon a kapun, mely közel volt a zsidók zsinagógájához. Roppant öldöklés kezdődött: miután ugyanis megszerezte a várat, a Venceszláv-pártiak közül igen sokat csellel megtámadott s legyilkolta őket. A zavargás hallatán Petermann csak üggyel-bajjal tudott meztelenül elfutni. így tehát nem volt már bíró a városban, s László csak annál magabiztosabban garázdálkodhatott s támadhatta meg ellenségeit. Két tanácsbeli polgárt, akikét már régen gyűlölt a tőlük elszenvedett sérelmek miatt, ló farkára köttetett, a város utcáin végigvonszoltatta, majd csúfosan széttépette, és széttépetvén máglyára dobatta őket, javaikat birtokaihoz csatol- tatta. Majd azon papok ellen fordult — ha enyhébb bánásmóddal is —, akik Miklós bíboros tilalmát megvetve továbbra is végezték az istentiszteleteket. Elfogatta őket, lábukra kezükre bilincset veretett és így adta át őket büntetésre Tamás esztergomi érseknek a szent kánonok előírása szerint; örökös éhezéssel s tömlöccel sújtották őket. Ezt végezte (v.) László r. ) Cseh történet, XVIII.könyv, 152J.3. s. ) II. decas, IXJcönyv, 315J.46. t. ) A magyarok krónikája, II.rész, LXXVII.fejezet,82.1. u. ) Mindezt enyhébb szavakkal meséli el AVENTINUS, Bajor történet, VlII.könyv, 738.1.skk. v. ) BONFINI ili. 317.1.15 és THURÓCZI u.o. LXXXVIII.fejezet,83.1. 78
