Bél Mátyás: Buda város leírása 1. A kezdetektől Mohácsig (Budapest, 1987)
Óbuda
I. RÉSZ. A PILISI JÁRÁSRÓL, KÜLÖNÖSEN ÓBUDÁRÓL. Schweigernek ez a nem tudom honnét merített föltevése helytálló-e, hiszen nyilvánvaló, hogy Ovo avagy Aba királynak (mert e magyarok így nevezik), nem volt olyan tekintélye se a magyar, se a németek előtt, hogy ezt a mindkettőnek gyűlöletes nevet egy már azelőtt is igen híres városra akarták volna ráruházni. De elég is ennyi ebben a vitás dologban, amely nem is érinti a lényeget. IV. § Buda sorsa Attila haldia után a testvérháborúban. Romokban hevert a garázdálkodó népek okozta károk miatt. Mármost téijünk rá magára a városra. Nem könnyű megállapítani, hogy ATTILA halála és fiainak az uralomért vívott harca után hogyan is álltak Buda dolgai. Ha hitelt adunk a krónikáknak; mikor a hunok a testvérháborúban elemésztették egymást, azt kell hinnünk, Buda is elpusztult, — ha egyáltalán még létezett. Nincs itt mód arra, hogy a Csaba és Aladár közti viszály (y.) okait taglaljuk. Elég megemlítenünk a csatát, hogy megalapozzuk föltevésünket. ,,Az uralomvágytól föltüzelve’ , úja OLÁH (z.), ,.mindkét királyfi arra törekedett, hogy magának megszerezze a hun birodalmat. Mindkét részről nagy hadsereget gyűjtenek össze, és Sicambria mezején tábort ütnek. Miután összeütköztek, akkora öldöklést visznek végbe, hogy — mint mondják — a Duna vize Sicambriától Potentiana városáig vértől piroslott. Tizenöt napig tartott a harc, s csak akkor fejeződött be, mikor a kül- országi katonák nagy részét legyilkolták a hunok. Aladár is elesett ebben a csatában. Csaba győzött ugyan, de a veronai Detre cselszövése őt is legyőzte.’’ stb. Ha az elbeszélés igaz, iszonyú volt a csata, és ez az egyetlen csata szétrombolta a hunok roppant magasságokba emelkedett birodalmát. Sicambria mezején ment végbe, mint mint azt hallottuk, s Budát meg sem említik ennél a nevezetes fordulatnál, — hacsak Sicambria nevét akkoriban többre nem tartották Budáénál. Azt a következtetést azonban könnyen levonhatod, hogy nem maradt meg sértetlenül — akár Budának, akár Sicambriának hívjuk, sőt, amint az rendszerint megesik a városokkal, ahol csata zajlik le, hol a hunok, hol a németek fosztották ki, gyújtották föl, s végül rombadőlhetett. Véleményünk szerint ez lehetett a város sorsa. A rákövetkező időkben az egész Pannóniát széltében-hosszában elcsúfította a népek egymást öldöklő sok harca és a különböző népek benyomulása. Nem volt szerencsésebb Buda sem: romokban hevert. Kézenfekvő gondolni arra ugyanis, hogy a gótok, az a nép, mely még a hun névvel szemben is ellenséges volt, nem gondolt a város helyreállítására. A rúgok és a herulok pedig, akik 473 után Felső-Pannoniá- ból ide, Alsó-Pannoniába törtek be, nem a városalapításokkal, mint inkább az ellenségek távoltartásával törődtek. A rúgok után következő langobardok alatt sem voltak békésebb viszonyok a Duna partján. y. ) Erről beszámol THURÓCZI: A magyarok krónikája, I. rész, XXIII. fejezet, 27. skk.l. őt követi BONFINI, I. decas, VII. könyv, a 106-l.alján skk. z. ) Az ATTILÁBAN, XVII. fejezet. 22 A szerző elveti Teljesen elpusztult .