Bél Mátyás: Buda város leírása 1. A kezdetektől Mohácsig (Budapest, 1987)

Új-Buda

PEST—PILIS—SOLT VÁRMEGYE, SPECIÁLIS RÉSZ, III. TAGOZAT,

hogy melyik párthoz csatlakozzanak a királyválasztásban. így tehát mindenki az ő kegyeiket hajhászta; s kérlelték s körülrajongták, hogy maguknak megnyerjék őket. Ekkor János járt sikerrel a dolgában. Éjszaka ugyanis a főpappal együtt Zsig- mond és Lőrinc táborába ment, és elérte, hogy teljesen az ő pártjára álljanak. A következő napon ők maguk is bevonultak a városba, hogy Beatrixot üdvözöljék, majd a várpalotába is, hogy Jánosnál vacsorázzanak. Ez a dolog feltüzelte az ellenpártot, mely akkoriban az országgyűlés feloszlatása után, s miután rájuk ruházták a királyválasztás jogát, Pesten a Szent Szűz főtemplomában tanácskozott. Elkezdték tehát zaklatni Zsigmondot, Lőrincet s a többieket, akik velük tartottak, s megpróbálták a maguk véleményének megnyerni őket. S ők nem is maradtak távol a tanácskozástól, de mivel az ellenpárt, az ő véleményüket ki sem kérve, túl messzire ment a királyválasztásban, valamint szánalmat éreztek JÁNOS iránt, és szemük előtt lebegett atyjának velük kapcsolatos sok-sok érdeme, a tanácskozás feloszlása után Péter kalocsai érsekkel titokban visszatérnek Corvinhoz Budára, s annak hanyatlóban levő pártját minden eszközzel föltámasztják és hadseregüket — mint mondják, 7000 embert — átvezetik a folyó innenső partjára, és elhatározzák magukban, hogy elfoglalják a várost, melyet néhány előkelő védelmezett. Ellenségeiknek ezt a merészségét hallván azok, akik Pesten maradtak még a gyűlés miatt, igen gyorsan, ahogy csak tudnak, átkelnek Budára, s hogy nehogy úgy tűnjék: meghátrálnak előttük, elhatározzák a várpalota ostromát s bevételét, mielőtt a Hunyadi-pártiak megerősíthetnék állásaikat. ,,Ezt a feladatot”, — írja BONFINI (z.), ,,Báthory Istvánra, Kinizsi Pálra és a vitéz Bertáidra, e három ragyogó hadvezérre bízták. Itt a leghatékonyabb ostromszerszámokat, ott pedig a védőfalakat készítették el, mindkét részről egyforma buzgalommal. Báthory helyettese Drach (a.) Bertold volt.” A várat ugyanis nem csak a városból, hanem kívülről is meg kellett támadni. S az ügy kishíján polgárháborúvá fajult, mikor az összecsapásra fölállt hadrendet a derék férfiak közbelépése szétválasztotta. Ám csak annyi eredménnyel, hogy a fegyverszünet megkötése után a város előtti Szent-Zsigmond- templomban, tárgyalni kezdtek a kölcsönösen megerősítendő egyezségről, — de hiába. Háromszor vagy négyszer jöttek össze tanácskozni, de nem sikerült elérni, hogy tartós béke jöjjön létre. A várnak és a városnak az volt a szerencséje, hogy mikor az ellenfél ereje és száma növekedni kezdett, Corvin elhatározta, hogy a kincstárral együtt eltávozik a várból, nehogy a várfalak közé szorítva a legrosz- szabbat kényszerüljön elszenvedni. S el is távozott, de szerencsétlenül, mivel nem csak hogy eltékozolta az egész kincstárat, melyet atyja szerzett össze s mindenféle igen értékes dolgok szokatlan, szinte hihetetlen bőségével látott el, hanem ráadásul magát s követőit is a legnagyobb szerencsétlenségbe sodorta. Ugyanis mikor Sárvíznél a csatában legyőzték, mindazt a kincset, ami nála volt, elraboltál; tőle a győztesek. „A győztesek”, írja (b.), ,,birtokba vették a tábort, és zsákmányra éhesen, odahagyva az ellenséget, a szekerekre és a málhára vetették magukat. Egyesek királyi ruhák, arany- és

Terv a vár megostromlásá- ra a város felől.

Corvin János szerencsétlen távozása a várból.

Elrabolják Mátyás kincstárát.

z.) IV. decas, IX.könyv, 665.1.,44.

a. ) Olvasd Drágffy Bertold, vagy magyarosan, Drágffy Bertát.

b. ) BONFINI, u.o. 667.1., 45.

145