Bél Mátyás: Buda város leírása 1. A kezdetektől Mohácsig (Budapest, 1987)

Új-Buda

I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE. I. IDŐSZAK. drágaköves edények közt, azok másban, ki-ki , ahogy a véletlen hozta, fosztogat­tak a sokféle drágaság közt. Széthordják az annyi sok esztendő alatt összegyűjtött kincstár nagy részét, s szétosztják a portyázó katonák kényére-kedvére. Sok, ér­tékes holmival megrakott szekér, Zsigmond közeli városaiban mégis megmaradt. A szomszédságban lakó parasztok csapata hasonlóképpen a prédára vetette magát, a közeli tanyákra, ligetekbe jutott társzekerek hajtőit megölve mindet kifosztotta. Corvin barátai is, alkalmat találván a meggazdagodásra, szanaszét hordták, hogy inkább maguknak használjanak, mint az ellenségnek és a pogány sokaságnak. így hát CORVINT e napon súlyos vereség érte, s több mint százezer aranyat veszített. Tragikus győzelem született ekkor, hiszen nem más, mint magyar vér ömlött, és az államkincstár egyéni kapzsiságtól széthordatván a közösség számára többé nem hajthatott hasznot. ” így fosztották meg tehát Budát a királyi kincstártól. Hiszen: Égig emelhet A szerencse, — vigyázz!, majd a porba lesújt. A szerény dolgok élete hosszabb, (c.) XXV. § Ulászlót Budán királlyá kiáltják ki. Bevonulása a városba. Corvin elűzetése után szerencsésebb tervek alapján kezdtek menni a dolgok Bu­dán. ULÁSZLÓT ugyanis, a legtöbb főúr hallgatólagos beleegyezéssel, más előbb, a pesti gyűlésen királlyá választotta, most-pedig a Szent György templom előtt tartott gyűlésen királlyá kiáltották ki a nép olyan nagy tetszése mellett, hogy azon a napon egész Buda mástól sem visszhangzott, mint ULÁSZLÓ áldott nevétől, azonkívül Beatrix magánházai előtt naphosszat rivallt a szerencsekívánat, harso­gott az üdvözlés, és a közöröm jeleként pénzt szórtak a nép közé. Később ULÁSZLÓ is megtisztelte a királytól megfosztott Budát, mikor ünnepélyes dísz­menetben vezettetve, koronázása előtt bevonult a városba és a királyi várba. Mikor ugyanis elterjedt a hír, hogy az új uralkodó közeledik, az egész város, reménnyel telve az általános öröm jeleit kimutatva, elébe seregük. A negyedik mérföldkőig Óbuda külvárosain túlra vonultak ki az előkelők és a főpapok, a városi hatóságok és a polgárok válogatott csapatai. Először a zsidók csoportja járult a király elé, Mózes törvénytábláit hozták, és szokás szerint esdve kérték, hogy a királyok régi kiváltságait az új király is sértetlenül hagyja jóvá. ULÁSZLÓ nem is kezelte tiszte­letlenül a szentséges táblákat, s készségesen megígérte, hogy meg fogja tartani azo­kat a kiváltságokat, mellyekkel odáig bírtak. Mikor innen tovább haladt, szembe­találta magát a teljes tisztviselői karral, a papi testületekkel s a szentek képeit hozó főpapokkal. Ezek nagy örömük kifejezésére szent énekeket énekeltek. A sze­rencsét kívánó sokaságban lassan Új-Budához közeledtek. A város kapujánál bíbor­színű, rojtos baldachin alatt c.) SENECA, Agamemnon, 100. sortól. [Ford. Déri Balázs.] 146

Next

/
Oldalképek
Tartalom