Bél Mátyás: Buda város leírása 1. A kezdetektől Mohácsig (Budapest, 1987)
Új-Buda
I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE. I. IDŐSZAK. A királyi lakoma tizenkét fogásból állt. Miért irta le ezeket ilyen részletesen a szerző? Hogyan viselkedett Mátyás az esküvő után? és áhítattal. Kevéssel az áldás előtt a király ismét kézen fogta a királynét, az oltár elé vezette, s vele együtt térdre ereszkedett. S miután a püspök hosszan áldást kért rájuk, fölegyenesedtek s visszatérnek a székeikhez. Mikor az evangéliumok könyvét és az ún. békét körbevitték, s az egész szertartást befejezték, eltávoztak a templomból, s ahogy az udvarmester elrendelte a helyüket, szép rendben visszatértek a palotába és közvetlenül a király lakosztálya mellett leszálltak lovaikról, a királlyal és a királynéval beléptek az új nagy terembe.” Látni kellett volna, mekkora gonddal vittek végbe mindent, hogy végre a finom ízlésű emberek leszokjanak arról, hogy barbárságot vetnek a mieink szemére. Ezután a Gazdag melléknevű Lajos bajor herceg követei kaptak némi időt, s mikor a király rendben meghallgatta őket, belépett a fejedelmien megrendezett lakomába, amely ugyanolyan pompával folyt le, mint az esküvő előtti napon, s az asztaltársaságok is ugyanúgy helyezkedtek el, mint az előbb leírtuk. „Tizenkét, ínyenc ízléssel készített fogást tálaltak föl, majd miután az asztalt lebontották, s a király és a királyné megmosta a kezét és fölkeltek az asztaloktól, az uralkodók követei megkezdték a rájuk bízott ajándékok átadását a királynénak, ő pedig tolmácsa, Georg von Steyn segítségével kinek-kinek elmondta, mennyire hálás a csodálatos és igen drága ajándékokért.” Milyen takarékos fényűzés volt, hogy összesen tizenkét fogással ünnepelték meg a király esküvőjének napját! Ma alig van olyan, ha már a szabónál előkelőbb vagy rangosabb, hogy ne kettőzné meg ezt a számot. Az ebédet az alábbiak követték: „Míg ezek történnek, két lovas érkezik, akik a király és a királyné színe előtt lándzsákkal csapnak össze, s mindketten leesnek lovukról. A következő napon pedig, amely hétfői nap volt, Limpach herceg és édestestvére, Johann von Hág ugyanilyen lovasjátékban csaptak össze, ugyanilyen eredménnyel. Majd miután ezeket a játékos összecsapásokat végignézték, a király és a királyné hószín ló húzta aranyos szánon, a város összes utcáin körbehúzatták magukat, s igen sokan mások is szánokon velük tartottak.” Lám, ez a mai szokás, hogy szánokon bebarangolják az utcákat, már Hunyadi korában sem volt ismeretlen a magyarok előtt. Az esküvő további menetét gyász árnyékolta be, mivel Pongrác erdélyi főember meghalt, majd 1477. január 1-én még ismét borozást rendeztek, s miután lakomáztak s táncmulatságot tartottak, befejeződött ez az ünnepség. XXIX. § Ezt az eseményt talán teijengősebben meséltük el, mint némelyeknek tetszenék. Mindenképpen megérte viszont a fáradságot, hogy ezt az esküvői ünnepséget alaposabban leírtuk, hogy ezzel az utókor emlékezetébe véssük, milyen szertartásokkal, s milyen pompával szokták esküvőjüket tartani a magyar királyok. Buda minden bizonnyal soha máskor nem látott ehhez hasonló ünnepséget. Föntebb már elmondottuk, hogy MÁTYÁS Beatrix hatására tért át a választékosabb életmódra, bár addig is fenségéhez méltóan előkelőén élt, s nagy gonddal építkezett. Nem hallgathatta ezt BONFINI, HUNYADI jeles híve sem. 126
