Bél Mátyás: Buda város leírása 1. A kezdetektől Mohácsig (Budapest, 1987)
Új-Buda
PEST—PILIS—SOLT VARMEGYE, SPECIÁLIS RÉSZ, III. TAGOZAT. Arannyal és ezüsttel díszített fegyvereik, lovaiknak pedig hímzett és gyöngyökkel kivarrt homlok-és szügyboglátjaik voltak. Nyomukban egy azonos létszámú apród- csapat haladt, s az előzőktől semmiben nem maradt el, akár a hivalkodóan pompás ruhákat, akár lovaik nemes voltát nézzük. Nem csak ők maguk, hanem lovaik is aranytól, ezüsttől s gyöngyöktől ragyogtak. Akkor a KIRÁLY következett, fehér lovon, mesterien kimért léptekkel haladt. Arannyal díszített volt lova zablája, nyerge, a boglárok és a király kardja. Roppant értékes ruhája német (f) divat szerint készült. A király után fegyverhordozója léptetett, hatalmas lovon ült, és úgy meg volt rakva arannyal és gyöngyökkel, hogy csak ezt magát is négyezer magyar aranyra becsülték. A királyi fegyvereken kívül két pajzsot is maga előtt hordozott, talán ezeken volt látható a király és királyné címere. Bizonyos távolságra következett a KIRÁLYNÉ, maga is fehér lovon. Aranysárga selyem köpenyt hordott, fején pedig koronát, melyet ízlésesen, nagy gyöngyszemek díszítettek. Szokatlan volt a látvány, s csak azért is gyönyörűséges, mivel IUNÖRA (g.) emlékeztetett. Ti.: En Jupiter húga — sőt: felesége — vagyok . . ., az égnek Legfőbb asszonya.181 Ugyanis, noha nyolc hatosfogata és aranyos kocsija volt közvetlen a nyomában haladó kíséretben, mégis inkább lovon akart bevonulni Budára. A pompás menet végül is a város látóhatárára ért. Itt már rég várta a királyt s a királynét az ünnepi díszbe öltözött sokaság. Először a zsidók jöttek a királlyal szembe. Egy lovas ember vezette őket, aki az övéi között nagy tiszteletnek örvendett, s tisztes, komoly öregember benyomását keltette. Mellette lovagolt a fia, mindketten kivont ezüstkardot tartottak a kezükben, s a kardról erszény lógott, benne tíz font arannyal. Huszonnégy lovas követte őket, mindegyik bíborszín ruhába öltözött, kalapjukon strucctollak lebegtek. Végül kétszáz gyalogos jött, vörös zászlót vittek magukkal, melynek címerképe így festett: öt nyíl/lándzsaheggyel átszúrt bagolyláb, zsidókalap s két arannyal festett csülag. Mindnek feje efóddal volt befedve, és szertartásuk szerint vallásos ének kíséretében nagy tisztelettel vitték maguk előtt a mózesi törvény táblákat. A keresztény sokaság is maga is zászlók alatt vonult ki, és olyannyira kimutatták az örömüket, hogy lelkes kiáltásuk betöltötte a levegőt. Már majdnem a városfalig lovagolt a király, mikor Kristóf bajor herceg familiárisai a király s a királyné szemeláttára ellenséges fegyverekkel összecsapnak, s lovaikról a földre letaszítják őket. Azt mondják, ez a látványosság nem volt kedvére Beat- rixnak, mivel hasonló sikerrel I*' [Vergilius, Aen. 1,46-47. Ford.Lakatos István.] f. ) Nem tudom, valószínű-e, hogy német volt a ruhája, hiszen MÁTYÁS még a német nevet is gyűlölte. Ha mégis megtette, bizonyára a felesége kedvéért. g. j BONFINI több istennőhöz is hasonlította BEATRIXOT: „Gyönyörű homloka”, írja, „ívelt szemöldöke, telt halántéka, valamint mindkét oldalon piros orcája vidáman csillogó szemével, fitos orrával és bájos szájával olyan ritkamód bájt kölcsönzött néki, hogy alakjával és megjelenésével Venusra, erényességével Dianára, bölcsességével és ékes beszédével pedig teljesen Pallosra emlékeztetted.” (IV.decas, IV.könyv, 584.1.,20) A vőlegény - király és a menyasszony öltözete. A zsidók sokasága. A keresztények nagy lelkesedéssel vonulnak elébe. Lovas előjáték. 117
